Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

452 igen határozatlanul és egyoldalúlag tűnik ki, emezekben mint a görög, olasz, angol, német és orosz remekművek avatott és szorgalmas átültetöje, fölötte üdvös munkát végezett. Igaz ugyan, hogy fordítói minőségében is csakhamar túlszárnyalták őt egyes követői (itt csak Cegnar kitűnő Teli-, Stuart Mária- és Wallenstein-fordításaira kívánunk hivatkozni), de már maga az a körülmény, hogy ő volt a legelső, ki e különösen az ő idejében még annyi nehézséggel járó föladatnak neki mert vágni, még a végre- hajtásban itt-ott tapasztalható gyengéi iránt is elnézést parancsol. Három évvel a „Novice" megalapítása után Slomsek Antal Márton (szül. 1800 november 26-án az alsó-stiriai Ponigl plébániához tartozó Slom nevű helységben, meghalt 1862 szeptember 24-én mint lavanti herczegérsek Marburgban) a „Drobtinice" czímű évkönyvet indította meg, mely azonnal a legtágabb körű elterjedésre tett szert s a szlovén nép legkedveltebb családi könyve lett. Jóllehet a „Drobtinice" is jókora munkatárs-csoportot toborzott zászlója alá (nagyobb számú költeményekkel különösen Orozen Bálint, Virk József és Hasnik fózsef gazdagították évfolyamait), legbuzgóbb munkatársa mégis egész életén át maga Slomsek maradt, s tartalmának legnagyobb része az ő tollából való. Sokágú ismereteinek és nagy szellemi fogékony- ságának szerencsés kiegészítője az a valóban tüneményszerű termékenység (összes műveinek kiadása tizenöt vaskos kötetre van tervezve, melyekből eddig csak négy jelent meg), melynek daczára iratai mindenkor a legművé- szibb előadás és népszerű üdeséggel párosúlt tiszta nyelvezet által tűnnek ki. Bármihez fogott is, minden irodalmi téren legalább is maradandó becsűt, részben pedig igazán kiválót, sőt klasszikus remekségűt is alkotott, így példáúl az életrajzírás terén s mint ifjúsági író, mely minőségében ez ideig senki sem érte őt utói. Az 1848. évvel a politikai, társadalmi és nemzeti életben új áramlatok s azokkal együtt az irodalomban is új, még pedig szélesebb körű érdeklődést keltő irányok érvényesülnek. Toman L. kiadja időszerű „Glasi domorodnitt (hazafias hangok, 1849) czímű szabadság- és honfidalait, melyekben sok a hév, de az égre törő szilajság s inkább szónoki, mintsem költői lendület nem jár kellő verselési szabatossággal. Politikai és irodalmi egyesületek alakúinak, nemkülönben több új folyóirat is keletkezik, melyek azonban, a 43. évfolyamában még ma is élő „Zgodnja Danica" kivételével, a reakczió beálltával mind megszűntek s rövid idő múltán más jobbaknak engedték át a tért. Az úgy nevezett „illyr mozgalom" is belenyúlik a nemzetélet