Seite - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

492 elmállott hordalékából álltak elő. Ehhez járul az itteni mészhegységnek a mélységekben sajátságos vájt rétegzete s fölszínén rendkívül merev, igen szakadékos és gödrös alakulása. A mészhegység erdei talaja ennélfogva Krajnában inkább növényi anyagok által tartja fönn és egészíti ki magát. Ha ennek lehetőségétől megfosztják, vagy az erdőállományt apasztják, termé- ketlenné válik, vagy legalább észrevehetőleg veszt termőerejéből. Az erdőtől megfosztott sekély termő réteg ez esetben nemcsak a nap bontó hatásának van kitéve, hanem az altalajt képező kőzet áteresztő és barlangos alkotása folytán a mélységekbe való aláiszapolásnak is. A mészhegységeknek ez a természete okozza, hogy a termő területnek több mint a fele föltétlenül csak erdőnek való; még a legelők nagy része is csupán az észszerűden erdő- gazdaság folytán keletkezett. A homokkő-, homok- és kavicstalaj csak csekély részökben nyújtanak az erdőnek kedvező helyet. E talajalakúlás földrétegeinek, melyek többnyire a halmos és sík vidékre esnek, mélyebb a termő fölszíne, s erdőmívelés tekintetében nincsenek a fönnebb említett bajnak alávetve. Mindazonáltal az itt található erdők termőképességök tekintetében jóval hátrább állanak a meszes talajon valóknál, a mi onnan van, hogy a gazdasági udvarhoz legközelebb eső erdőkben szertelenül űzik az alomszedést. Az erdők föntartására a talajalakúlásnak is nagy hatása volt. A laibachi, zeieri és gurki, mintegy 13 négyzetmérföldre tehető síkságot kivéve, Krajnában nincs egyéb hegynél és völgynél. A hegyek alakzata csak nagy ritkán szelíd, többnyire meredeken szakadékos, sziklás, árkokkal barázdált s hatalmas törmeléktömegekkel megszaggatott, feneketlen mély- ségekbe szolgáló meredélyekkel. A völgyek éles bevágásúak, keskenyek s különösen Felső-Krajnában vadvizektől való elárasztásoktól, Közép-Krajnában pedig a hegytömegekből a föld alól előtörő vizektől fenyegetvék s csak ritkán tágúlnak ki szélesebb termő síkságokká. A felső-krajnai erdőségek fő tömege a tenger fölötti 2.000 és 5.000 lábnyi magasság közé esik, s ámbár zárt állabok részben még e magasság fölött is, sőt henyefenyők az elő-alpesi régiókban még 6.000 láb fölött is találhatók, azért a fatenyészet határának alászállása itt már szembetűnő. A hol ma csak gyér és sínylő foltokban van erdő, nem ritkán találunk még vihartól ledöntött, vagy pedig a kopár sziklában szilárdan gyökerező korhadt, vagy kiszáradt vörös és lúczfenyőszálakat, melyeknek méretei rikító ellentétben állanak a tövükben gubbaszkodó alacsony cserjével. A hol az elő-alpesi régiókban a szénégető