Seite - 499 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

499 Idria, Krajnának második legnagyobb városa, 5.000 lakossal, az Idrica patak völgyében; méltán viseli a bányaváros nevet, minthogy lakosainak 85 százaléka egyenesen a bányászattal keresi kenyerét s így egész gazdasági és társadalmi élete szoros kapcsolatban van a bányászattal. Gazdag kéneső- telepének első fölfedezése 1497-re esik, midőn egy kádár az éjszaki lejtőn egy forrásban tiszta kénesőt talált. Nem sokára erre egy társaság alakúit, mely már 1500-ban megkezdte a kutatást a déli lejtőn, hol a ma is mívelt Antoni-tárnát nyitotta. Ez időtájt kezdték meg az első akna ásását, és, miután a bányabirtokot egy bányásztársaságnak eladták, 1508 június 2 2-ikén (Acház napján) találták az első gazdag ércztelepet. Az aknát Achazi-aknának keresztelték s csak 1837-ben hagytak föl vele. A szerencsés lelet emlékeűl Szent-Achatiust ma is a bánya pátrőnusának tisztelik s napját június 22-ikén minden évben megünnepelik. Miksa császár 1509-ben saját költségén nyittatott Idriában egy bányát, és, a mint a bányatársasági birtok hova-tovább hanyatlott, a kincstár 1575-ben alkudozni kezdett a birtokosokkal, s 1579-ben meg is lett az egyesség, úgy hogy 1580 óta az egész idriai bányászatot a kincstár nevében vezették, a bánya a mai napig, az állam birtokában maradt és megszakítás nélkül mívelve, mindenkor dús jövedelmet hajtott. Csak a franczia háború idejében, 1797 és 1798-ban, azután rövid időre 1805-ben, és végre 1809-től 1813-ig volt az idriai bánya a francziák birtokában. Idria is, mint minden régi bánya, sok viszontagságon esett át. így 1509-ben a velenczeiek erőszakkal elfoglalták; ezeket azonban a császári seregek már a következő évben elkergették. A bányászok ilyen további támadások meggátlására (1520-tól 1531-ig) „Gewerkenegg" várát építették, mely ma is hivatalos épületül szolgál. 1525-ben egy nagy hegycsuszamlás következtében az Idrica folyása annyira megakadt, hogy egész Idriát elöntötte a víz s a bányákat nagy veszedelem fenyegette. 1832-ben egy nagy elővájat beomlása, s 1846-ban egy bányaégés sok bányász halálát okozta. Ez utóbbi szerencsétlenség emlékét egy öntöttvas-obeliszk őrzi az idriai temetőben. 1837-ben tetemes víz tört be a bányába, melyet egy nagy gőzgéppel szivattyúztak ki. A bányászat ez ideig egyedül a Nikova és Idrica közt fekvő Vogelberg alatt munkálkodott s csak az újabb időben nyomúl át az Idrica alatt a keletre fekvő Lyubeí-völgybe ; így épen nem nagy területet foglal el, s mindamellett 380 év óta mégis szakadatlanúl tetemes mennyiségű kénesőt adott, a mi legjobban bizonyítja az éreztelep gazdagságát. 63*