Seite - 5 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

5 egy magasabb, ezt ismét magasabb sík veszi körűi, mígnem végre az Alföld szélein a legmagasabb síkok következnek. Az egyes síkok között az átmenet rendesen oly szelid, hogy a magassági különbség szabad szemmel ki sem vehető, csak szabatos lejtmérés mutatja ki. A legmagasabb síkok hol szelid hajlással simulnak a környező dombokhoz és hegyekhez, hol lépcsőzetesen mennek át azokba. A trachit hegyek, a Mátra, az ungvári, munkácsi, aradi hegyek hirtelen és meredekül emelkednek ki a síkságból. Átlag véve az Alföld éjszaki vidékeinek közepes magassága a tenger színe fölött 120, déli Alföldi nádas és füzes. vidékeié 80 méter, de vannak oly vidékei, a melyeknek magassága 70 méter sincs, egyes magaslatai pedig a 160 és 200 métert is meghaladják. Ha a hegyes vidékek felől a Tisza völgye felé megyünk, akkor elsőben alacsony, többnyire hosszan elnyúló, zátony- vagy torlaszforma földhátakra akadunk, melyek az Alföld széleit hullámzatossá teszik. }ó sokáig járhatunk a magaslatokon föl s alá ; a meddig ezek a dombhullámok terjednek, a táj eléggé változatos: füves puszták, zöldelő rétek, kopár, majdnem meztelen homokbuezkák, teknőalakú mélyedések, nádasok és fel-felcsillanó tócsák, hullámzó gabnaföldek, szőlők és gyümölcsösök, helylyel-közzel kisebb- nagyobb erdők váltogatják egymást. S e tájak szépségét még a látó- határon kéklő hegysorok körrajzai is növelik.