Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

6 Mennél jobban közeledünk a Tiszához, annál laposabbak a dombhul- lámok, annál egyhangúbb a tájék; a távoli látóhatáron a hegyek már csak mint felhők ködlenek, végre egészen alámerülnek, s köröskörül a végtelen sima, erdőtlen síkság terül, széleire az ég roppant kupolája borúi. Ez azután a valódi puszta, a távoli oczeánról álmodozó puszta, melyet Petőfi dicsőített. Egészen sós, félig sós s utoljára kiédesűlt vizű tenger borította sokáig a magyar Alföldet. A geologiai harmadik kor utolsó időszakaiban lerakódott rétegek leginkább csak az Alföld szélein ütik ki magukat, különben majd- nem mindenütt a negyedkori (diluviumi) és áradmányi (alluviumi) rétegek födik be. összes vastagságuk 100—150 méter, dc néhol csak 15—20 méter. Fő képződményeik a kavics, homok, s ama sajátságos, márgás, laza agyag, melyet a geologok lösznek neveznek. A kavics leginkább csak az Alföld szélein, a síkságra kinyúló hegyek közelében fordul elő. Nagyon különböző nagyságú hömpölyökből áll, melyek gránit-, gnájsz-, csillámpala-, porfir-, trachit-, bazalt-, kvarcz-, mészkő-töre- dékek. A nagyobb hömpölyök rendesen alúl vannak, fölfelé mind apróbbak s végre finom szemcséjű homokba mennek át. A negyedkori homok sokkal nagyobb területeket foglal el ; néhol mint sivár futóhomok fordul elő, másutt agyaggal és mészszel van keverve. Különösen a Duna és Tisza közötti földháton van elterjedve a homok, de a Tisza mellékein s a Maros és Duna közén is vannak nagy homokterülctek. A lősz leginkább a Duna jobb oldalán van elterjedve, de a Duna és Tisza között s a Tisza bal oldalán is mutatkozik, kivált pedig az Alföld keleti szélein szintén nagy területet foglal el. Mondhatjuk, hogy az Alföld folyóinak mostani medrei mind a löszbe vannak bevájva; a Duna tetemes mélységig ereszkedett beléje, ellenben a Tisza és mellékvizei aránylag kevéssé mélyedtek belé, azért oly nagy a mostani árterök. A negyedkori nagy emlősök maradványai : a mammuth, elefánt, orrszarvú, bölény, ősmarha, szarvas, stb. csontjai, a melyeket olykor a Tisza, Körös, Zagyva, Latorcza, Bodrog, Maros és Duna fenekéről kifognak, a homokrétegekben, különösen pedig a Tisza völgyének kékes szürke iszaphomokjában vannak betemetve. A jelenkori, vagyis áradmányi képződmények a folyók mostani és régibb ártereit borítják; többnyire szintén kavics-, homok- és agyagból álla- nak, melyek több-kevesebb korhanynyal vannak keverve. A legfelső réteget a televényszürkés vagy fekete föld képezi, mely l — 2, sőt néhol 3 — 4 méter vastag. Ez az a réteg, melynek az Alföld kiváló termékenységét köszönheti.