Seite - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

10 nagyságú területen. A Berettyó és Körös folyók mellékein vagy 300, más vidékeken több mint 200 halom van. Ezek a halmok rendesen hosszúkás, lapos vagy hegyes tetejű kúpok, egyik oldaluk mindig meredekebb mint a másik. Nemcsak homokos, hanem kötött agyagú területen is vannak, sőt a legszebbek és legnagyobbak épen itt találhatók. Az Alföld szélein a halmok általán véve alacsonyak, a Tisza vonala felé mind magasabbak, mellékfolyóinak árterén pedig legmagasabbak. De a környező lapály fölé legfeljebb 10, rendesen pedig csak 5—6 méterrel emelkednek. A Maros, Tisza és Duna között elterülő térség egészben véve szintén lapályos sík, de déli részében hullámzatos homokterület van, melynek hossza mintegy 60, szélessége 14—17 kilométer. Egész kiterjedése több mint 41.000 hektár. Vadonságra és nagyszerűségre nézve Magyarországon, sőt Európában nincsen párja. A szél felkapja a homokot s 60 méter magas hegyeket is tornyosít, melyek minduntalan változnak; tetejökról a merre csak a szem tekint, mindenütt fehérlő, mozgó homokot lát. A homok- buezkák Lajosfalvától délre vonúlván, szabálytalan háromszöget képeznek; Újfalunál nagyobb magasságra emelkednek s onnan egyfelől Pancsova felé terjednek, másfelől pedig az ilanesai és alibunári mocsároktól délre a Krassó folyónak két oldalán majdnem a Dunáig húzódnak. 1818-ban kezdték a futóhomokból álló buezkákat alkalmas fák ültetésével megkötni, de a terü- letnek körülbelül fele része még most sincs megkötve. Az Alföld középső része nagyobbára erdutlen puszta* azaz gyeptérség, melynek arczúlata az utóbbi négy-öt évtized óta is nagyon változott. A hajdan nagykiterjedésű mocsárok ugyan még nem tűntek el egészen, a belvizeket még nem sikerült levezetni, sót nedves esztendőben a föld árja most oly partos helyeken is fölfakad, a melyek azelőtt állóvíztől mentesek voltak. De a roppant kiterjedésű legelőket és gyepmezóket legnagyobb részt felszántották s szántóföldekké változtatták, ezeket körűlárkolták és élőfákkal szegélyezték; a puszták megnépesűltek, új meg új tanyák és szállások keletkeztek, a tanyákon gazdasági épületek és csinos lakóházak épültek, a szérűskerten kivűl, melyet az asztagok, kazalok és boglyák foglalnak el, veteményes, virágos és gyümölcsös kertek gyönyörködtetik a szemet. A folyók partjait magas töltések szegélyezik. A közútak ugyan * A „puszta" általán véve oly erdutlen mezőséget vagy gyeptérséget jelent, melyet rendesen steppe-nek neveznek, mely tehát egészen más, mint a terméktelen sivatag; szűkebb értelemben oly birtoktestet jelent, melyen csak majorság vagy tanya van, de helység nincsen. Ily értelemben véve a hegyes felföldön is vannak puszták (praedium).