Seite - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1
Bild der Seite - 14 -
Text der Seite - 14 -
14
énekével dicsőíti az egek urát. Amott a magas ég alatt egy fekete pont
mutatkozik, nagyobbra és nagyobbra nő, mozogni kezd, szárnya nő, már
látjuk szárnya mozgását, végre rikácsoló szavát is meghalljuk a prédára
lecsapó ölyvnek vagy vércsének. A faluvégi gémes kútnál napsütötte barna
leányok jelennek meg, vállaikon gyakran hosszú rúd van, két végén egy-egy
sajátságos alakú korsó vagy kanta függ. A kútnál talán már egy nyalka
legény várakozik reájok, hogy az ostorfát a vederrel alámerítse s korsóikat
megtöltse.
A nap mind magasabbra emelkedik, a hús szellő már elült, a forróság
nőttön nő. Mintha egy varázsütéssel más országba jutottunk volna, szemünk
előtt egy tenger tárúl föl, mely ezüstfényű hullámait rengeti. Incselkedve
közeleg, azután megint eltávozik. Egyszerre hátunk mögött is összefolyik,
holott pedig csak imént száraz, szikkadt földön jártunk vaia. Most minden
oldalról tündéri tó környez bennünket; selyemszín hullámaiból bokrok,
ligetek, szélmalmok, templomok, falvak, városok merülnek föl; az egyen-
lőtlenül megmelegedett légrétegek rezegve hullámoznak, nagyítva, gyakran
eltorzítva tükröztetik vissza a tárgyakat. Távoli facsoportok, csárdák és
tornyos helységek, melyeket bizonyos álláspontból különben nem láthatunk,
most föl-föltünedeznek a látóhatáron, mintha a selyemszínű áradat fölszínén
úsznának. A tükröződés által nagyított és eltorzított tárgyak, ha feléjök
közeledünk, rendes alakjukat öltik föl újra; silány cserjék, tövises kórók,
álmodozó gólya, rozzant kútágas, szegényes kunyhó, düledező csárda : ez az
egész, a mi a tündéri látományból megmarad. A szemkápráztató varázs-
képeket a délibáb hímezi a puszta rezgő légrétegeibe.
Majd megint új jelenség köti le figyelmünket. Közel hozzánk szürke
oszlopok szállnak föl, hegyeik hol az égnek, hol a földnek fordítvák.
Az oszlopok keringve majd egymáshoz közelednek, majd ismét szétfutnak,
majd nekünk tartanak, majd odább állanak; most egymásba ütődnek, szét-
hullanak, ezután ismét fölkerekednek. Porforgatagok, melyeket a forgószél
támaszt és kerget.
Egyszerre a nyilt térségen nagy távolban magas hegyek tűnnek fel,
de nem sokára ismét elenyésznek, mert csak játszi fellegek voltak. Néha a
felhők összetömörúlnek s mint valóságos hegyek tornyosúlnak az ég aljában,
fehér tetőkkel a látóhatáron; mind nagyobbra nőnek, szétszakadnak, de
hamar ismét összefutnak. Feljebb és feljebb vonúlnak, sötét színt öltenek,
egyszerre vakító villám hasítja ketté, ezt tompa dübörgés követi. Közelebb
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Band 9/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (1)
- Band
- 9/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.16 x 21.91 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch