Seite - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

IG elalszik, helyét halvány-sárga csillám foglalja el, mely lassankint kékre meg sötétkékre változik. Majd az alkonynak utolsó csíkja is eltűnik, s az ég bolto- zatán egymásután kigyulladnak a ragyogó csillagok. Gyenge hűvös szellő támad, mely utóbb hideg éji fuvalommá növekedik. Ünnepi csend áll be, a rovarok dongása is elnémul, a sötétség gyorsan nő, a tanyák fehér falai, a nyájak, s végre a kútgém is eltűnnek a homályban. Ekkor megszólalnak a békák, brekegésök és az ebek csaholása messzire elhallik; itt-ott egy-egy madár sivítja el magát, amott darusereg, emitt egyes szalonkák („ szélkiáltóku) surrannak el; időről-időre egy-egy bőregér czinczog, vagy rikoltozó kuvik kereng az éji homályban. Az alatt a gulyák, ménesek és nyájak az éjjeli tanyára vonulnak, a kolompok szólnak, közbe-közbe egyet kiált a pásztor s nagyokat csattant ostorával. Nem sokára itt is ott is fellobognak a pásztorok és csőszök tüzei, bús népdalok, vagy a furulya és tilinkó hangjai ütik meg fülünket. Végre szende ezüst fényt áraszt az álomba merült pusztára a fölkelő hold. Legszebb mezét az Alföld kikeletkor ölti magára, mikor minden legelő és szántóföld zöldéi, minden virágszál, cserje és élőfa virít, mikor balzsamos illat tölti be a levegőt s a virágokat méhek és lepkék dongják és lejtik körűi, az üde levegőben szúnyogsergek lengedeznek, pacsirták énekelnek és fecskék csevegnek. Nyáron a nap forró sugarai elpcrzselik a legelőket és réteket, de a szántóföldeken a kalásztenger hullámzik ; csakhamar megjelennek az aratók, erősen dolgoznak éjjel-nappal, néhány hét alatt behordják a gazdag termést, azután nagy asztagokba, kazlakba és boglyákba rakják. A kisebb gazdák ősi módon még lovakkal nyomtatják ki a szérűkön a gabnát, de a nagyobb tanyákon már gőzcséplőket hasz- nálnak. A learatott földeket a fehér tarlóvirág ékesíti, egy ideig még a marha, juh és sertés járja, azután csakhamar felszántják s előkészítik az új vetésre. Egymás után betakarítják a takarmányt, dohányt, dinnyét, kukoriczát, gyümölcsöt, zöldséget és szőlőt. Ekkor beáll az ősz sűrű ködeivel, esőzéseivel és hideg szeleivel. Most a gulyák, ménesek és nyájak haza vonúlnak s istállóban, akolban, a tanyai szárnyékban és karámok mögött húzódnak meg; a gólya és gém délibb, melegebb vidé- kekre költöznek, nemsokára a fecske és más madarak is követik. Végre beáll a tél, a rideg, kopár pusztán vad szélvész nyargal végig, hózivatarok dühöngnek, a síkságot fehér szemfödél takarja be, mely az őszi vetést megóvja a kifagyástól.