Seite - 17 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

17 A tél rendesen nagyon kemény, a nyár pedig forró, mert az Alföld éghajlata nagyon szélsőséges, olyan mint a kontinensek belsejében szokott lenni. A légmérsékleti változások nemcsak az egyes évszakok szerint igen nagyok, hanem napról-napra is. Egészben véve az Alföld évi átlagos hőmérséke lo.4° C., a tavasz átlagos hőmérséke szintén lo.4°, az őszé io.6°, a nyáré 2i.2°, a télé —1.6°. A januáriusi átlagos hőmérsék Buda- pesten —1.4°, Kalocsán —1.2°, Szegeden —1.4°, Temesvárott —i.i°, Debreczenben —2.6° C. ; a júliusi átlagos hőmérsék pedig ugyanazokon Szélmalmok. a helyeken 22.2, 22.5, 22.4, 22.!, 2l.g fok C. A legnagyobb hideg és legnagyobb meleg közötti különbség az Alföldön 50—60 fokot is tesz, sőt az egynapi mérsékleti változás is gyakran 12—15 fok. A homoktalaj néhol nyáron 67 fokig is felhevül. A csapadék általán véve legnagyobb a nyári hónapokban, a tél rendesen legszárazabb. De a változások az esőzésben is felette nagyok mind az egyes évszakokban, mind a különböző években. Az évi esőmeny- nyiség átlag véve alig haladja meg az 500 millimétert. Néha rendkívül száraz évek vannak, mikor minden fűszál és bokor kiszárad s a vetés tönkre megy. Ilyen aszályos év volt az 1863-diki. Más években meg az eső rontja meg a vetéseket, a kiáradt folyók egész tengereket képeznek, M. 3