Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

18 a föld árja átjárván a laza földrétegeket a folyóktól nagy távolságban is megtölti a pinczéket, nagy pocsolyákat képez a szántóföldeken, s gyakran a gyümölcsösökben is nagy kárt tesz. Sót az utóbbi nedves években igen sok ákáczfa is kipusztult. Az Alföld viránya Palánkától fel Munkácsig általán véve ugyanazt a jelleget mutatja : keletre vall, a növények legnagyobb része a keleti pusztákról költözött ide. Árpád az alpári nyalábfűben, vezérei a homok- puszták növényzetében fölismerhették azt a virányt, a melytől ősi hazá- jokban búcsút vettek. Az alföldi homokpusztáknak egyik kiváló jelleme az eredeti erdőtlenség. De azért az Alföld növényvilága korántsem mondható szegényesnek; a benszülött honos növény ugyan kevés, de a természet különböző vidékekről válogatta össze azokat a növényeket, a melyek az alföldi talajhoz és éghajlathoz alkalmazkodhattak, s az ember is hathatósan hozzájárult a növényzet gazdagításához. Az ember nemcsak a különböző gabnafajokat, tengerit, burgonyát, a zöldség- és takarmányféléket, hanem a különböző gyümölcsfákat, a nyárfát, eperfát, ákáczot, stb. is meghono- sította. Lassan-lassan a meztelen homokhátakat is megköti és befásítja. A száraz homokpuszták növénytakarója nagyon különbözik attól, a melylyel a természet a vizenyős réteket, a sós és édesvizű tavak környé- keit, a mocsarakat és lápokat felruházza. A lápok az Alföldön igen nagy területeket foglalnak el; mindannyian allápok, különböző vízi növények, nád, káka, sás, szittyó és holmi pázsitfélék, nevezetesen taraczkos tippan (Agrostis stolonifera), lepik el azokat; éghető tőzeg is elég van, de általában nem igen használják a lakosok, inkább száraz ganéjjal és szalmával tüzelnek, ha fájok nincsen. A hazánkban találtató emlős állatok és madarak legtöbb faja az Alföldön is elófordúl ; különösen sok költöző madár veszi útját azon át s itt rövidebb-hosszasabb ideig tartózkodik. Kivált a vízi és úszó madarak lepik el sűrűn a tavakat és mocsarakat, nevezetesen a gémek, karakatnák, szalonkák, szárcsák, gödények, kormoránok, réczék, vadludak, stb. De mindenek fölött a gólya, daru és túzok jellemzetesek az Alföld madarai között ; a féllábon álló gólya, a gémes kút s a csárda egy alföldi tájképből sem hiányzanak; ezek oly jellemzetesek, mint az árvalányhaj a legény kalapján s a kócsagtollból való bogláros forgó az úri kalpagon. A folyók és némely tavak halakban is bővelkednek, noha az a köz- mondás, mely szerint a Tisza tartalmának két harmada víz, egy harmada