Seite - 19 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

19 pedig hal, korántsem helyes. A Tiszában különösen a harcsa, potyka, csuka, menyhal és kecsege élnek. Az alföldi tavak partján megfigyelhető életet Tompa Mihály ekképen irja le találóan : A rencze zöldelőn borítja be vizét, És harmatkása női zsombékos partinál. Féllábon állva itt busúl az eszterág, A víz színére nőtt széles lapun pedig . Ül tollászkodva a bukó szárcsák hada ; S fenn a bóbás bibicz kereng, sikoltozik. A sűrű nádasok hosszú zúgása közt, Fényes fejű gácsér nyers hápogása szól; Míg a tojásivó körmös sas elveri Az ülős madarat meleg tojásirol. Szökő szigetre a nemes kócsag meg-ül,. Majd mint fehér fátyol eltűnik hirtelen ; Helyére perez alatt fekete gólya száll ; Gyöngyvér s karakatna, amaz jön, ez megyen. Itt nő a kardos sás, s a barna buzogány, Indája itt köt az ötszarvu súlyomnak; Iromba jérczéit a vízi tyúk viszi, Sűrű torzsa közt a zúgó nádasoknak .... Vak varjuk ülnek a parti égerfákra; A nádas rókája vonít esthajnalon; Jár a tündelevény, a tó zsibongva zúg, Zúgása messze szól a csendes tájakon. De az Alföld legszebb Staffage-a egy-egy félszilaj ménes s egy-egy félszilaj gulya. A magyar ló nem nagy, de tüzes és kitartó, termete gyönyörű. A magyar szarvasmarha pedig ritkítja párját, karcsú és délezeg termet s messzire szétálló hosszú szarvak jellemzik. Hasznos ásványokban szegény az Alföld, melyen, mint a közmondás tartja, „pénzért orvosságnak sem kap az ember követ44. Talaja, mint egykori tengerfenék, sok helyen különböző nátronsókat tartalmaz. A jó iható víz nagyon ritka, a kútak vizében rendesen sok salétrom és szíksó van. A nagyobb városokban újabb időben úgy segítenek ezen a bajon, hogy artézi kútakat fúratnak. Itt-ott konyhasós és keserűsós vizek is fakadnak. Szabolcs, Hajdú és Bihar megyékben nagy területen találunk salétrom- kivirágzásokat ; továbbá a Tisza mentében Szolnoktól lefelé Titelig, kivált 3*