Seite - 29 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

29 szét úgy, mint a Duna, s nem képez annyi szigetet. De annál nagyobbak és számosabbak a folyó kanyarúlatai, melyek a csekély esés következményei. A folyó hossza Tokajtól Szolnokig, a kanyarúlatok mentén mérve, több mint 380 kilométer, egyenes vonalban pedig csak 142 kilométer. Eszlártól a Tisza a Bodrog irányát követve, egy darabig délkeletnek tart, azután délnyugatra fordúl; Tisza-Löktől Lúczig nyugatra, Lúcztól Csegéig délre foly; Kesznyétemnél jobbról a Sajó ömlik beléje, mely kissé feljebb a Hernáddal egyesül. A Sajó Sáros, Szepes, Abaúj -Torna, Gömör és Borsod megyék vizeinek legnagyobb részét gyűjti medrében. Alább jobb felől még az Eger és Zagyva ömlenek a Tiszába; az utóbbi néha A Tisza Szolnoknál. majdnem egészen kiapad, néha meg rendkívül megárad; Szolnoknál van a torkolata. Bal felől a Szamos torkolatától kezdve Csongrádig egyetlen nagyobb víz sem növeli a Tiszát, de az említett városnál a Körös egyesül vele, melynek hármas ága legyezőalakot mutat; a forráspatakok az Erdély nyugati határán emelkedő hegységekben erednek; az éjszaki főág a Sebes- Körös, a déli főág a Fejér-Körös, a középső legrövidebb ág a Fekete-Körös. A hegyek közül kiérvén, legott az Alföld leglapályosabb vidékeire jutnak, melyeken számtalan kanyargással kigyódzanak a nagy síkság legmélyebb barázdája, a Tisza medre felé. Szolnoktól lefelé a Tisza egészben véve délnek tart, Szegednél leg- nagyobb mellékvizével, a Marossal találkozik, mely Erdély keleti határ- lánczolatában, az Olt közelében, ered s az útját elálló trachit hegységen áttörvén, Erdélyt majdnem a kellő közepén hasítja s végre egy szép völgy-