Seite - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

34 A Tisza a titeli hajóhídtól fölfelé. állás folytán fölemésztették az esés egy részét és megakadályozták azon folyási sebességnek létrejövetelét, mely a kanyarulat kezdete és vége közti vízszín-esésnek — egyenes folyási irány mellett — megfelelt volna. Vásárhelyi terve ezekre való figyelemmel elkészülvén, József nádor a tiszavölgyi érdekeltséget is még ugyanazon évben összehívta tanácskozásra. Az érdekeltség az eléje terjesztett tervezet fölött azon véleményének adott kifejezést, hogy a töltések felülről lefelé, az átvágások pedig alulról fölfelé készíttessenek, a tervezet pedig valamely jeles külföldi szakember által is megvizsgáltassék. Majd a lángeszű és vasakaratú gróf Széchenyi István neveztetvén ki a helytartó-tanács közlekedési osztályának főnökévé, ő vette a Tisza- szabályozás ügyét kezébe s vezette, míg birta, lankadatlan lelkesedéssel. Nemcsak magát a Tiszát, hanem egyúttal annak mellékvizeit is szabályozni kivánta s a Tiszavölgy alatt Széchenyi mindezen vizek völgyeit értette. Magát a szabályozást illetőleg a következőket tartotta szükségeseknek : kimerítő mérnöki terv; lehető legnagyobb egység ezen tervnek alkalma- zásában; egy parancsoló és számos szófogadó; kész pénztár; végűi mindig éber és szorosan egybehangzó fölvigyázat a végbevitt munkák jó karban tartása fölött. Azonban az ő gondolata nagyon magasan járt az egyszerű szabályozás gondolata fölött. A Tiszavölgy rendezését egyéb szempontokból is első rangú nemzeti ügynek tartotta s a szabályozáson kivűl, de ezzel összefüg- gésben, sok egyebet is kívánt még létesíteni. Maga mondá, hogy nyilvános életének s minden politikai működésének alphája s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb, és soha nem lesz más, mint azon nemzetiség kifejté- sének és nemesbítésének minden tehetsége szerinti előmozdítása, melynek körében világot látnia rendelte a végzés. Hogy lehetett volna tehát bármily