Seite - 41 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

41 német irò is úgy nevezi a Tisza vidékét Földvártól Csongrádig, hogy „a kálvinisták paradicsoma". Az is felötlik, hogy valahány vár, erősség a Tisza mentén előfordúl (ma már csak romokban vagy emlékekben), az mind a Tisza jobb oldalán van ; sorjában Leányvár, Tokaj, Szolnok,, Alpár, Csongrád, Szeged, Zenta, Ó-Beese, és az őskori védsánezok, a Csörsz árka, a nagyobb és kisebb római sánezokig a Tisza beömlése táján, egész Titelig. A jobb partot erődök lánczolata védte, a bal partot védte maga a Tisza az ő mocsaraival. Ezek a mocsarak voltak az erős menedéke a magyar- ságnak tatár és török pusztítás ellen, s egyúttal igéret földe a szabad vallásgyakorlatnak. Ide se lovas hadakkal, se ágyúkkal, se misszionáriusok- kal nem lehetett behatolni. „111 a berek, nádak, erek!" ez volt a bölcs hadi taktika, ha túlnyomó ellenség jött, ha a döntő ütközet elveszett. S hiába telepített le a hódító új népet az elhagyott falvakba: az onnan kipusztúlt, vagy magyarrá lett, mint Szentesen a gyulai pasa által betelepíttetett törökök. Ebben a klímában csak a magyar faj él meg. S ez nem valami különös biotikai sajátság. Az életműszerei nem jobbak más fajéinál, hanem az életmódjában van a titok. A magyar alföldi nép a maga természetes eszénél fogva rég idők óta eltanúlta, hogyan kell a víz és föld jó és rosz szellemeivel jó barátságban élni. A magyarok ős vallása hagyomány szerint az elemek imádása volt. Nem is-lehetett máskép, mint hogy egy bálványt nem ismerő nép azt imádja vagy rettegje, a kitől közvetetlenűl kapja a jót, vagy a roszat. Tiltott pogány szokásaik, majd boszorkánypereik tartogatják az emlékét a vízparton tűzrakásnak, a vizén deszkára tett fáklya elbocsátásának, a vízben megtisztúlásnak ; ma is megvan még a húsvéti öntözés, s történelmi kút- források említik a magyar fejedelmeknek és vezéreknek víz medrébe történt eltemetését. Abulfeda följegyzi a magyarokról, hogy a tüzet is imádták, de a mellett mindig vízjárta helyekre igyekeztek. S a víz és a föld megtanították híveiket, hogyan lehet közöttük ?neg- Slni! Pedig a hol a kettő egymással ellenségeskedik, ott a harmadik, a levegő, emberölő tulajdonságokat vesz föl. Már a gyermek hozzá edződik az égaljhoz : mindig vízben gázol, szabad ég alatt él. Az életmód maga kijátszsza a fenyegető lázt. Az alföldi magyar bőven él hússal, hallal, friss zöldséggel és búzakenyérrel; sertése ingyen nő fel a bozótban, sulyomtermő tavak közt; halat ingyen ad a M. 6