Seite - 42 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

42 Tisza, s földje sok helyt húsz magot ád egyszeri szántásra; a burgonya itt nem díszlik, azzal az ide való nép nem búsítja a gyomrát. A mellett minden ételéhez használja a természetkinálta fűszeres növényeket ; leveséhez petrezselymet, zellert, köményt használ; kolbászába majorannát, hagymát kever; káposztájába kaprot tesz; tárkonyt, tormát, gyömbért, borsot, mustárt vegyít a zsíros ételek közé; borát ürömmel keserítve iszsza, s reggeli pálinkájának ágyához gyenge fűzfahéjat használ (hamarább feltalálta a salicylt, mint a vegyészek), s a mi általános panacaea, a paprika! Ez az, a mi a lázt elkergeti ! de az idegent is, a ki legelőször kóstolja meg azt a vérrel versengő halászlevet, a mely úgy ízlik eleinte, mintha tüzet evett volna az ember. De ez az igazi vincetoxicon : a lázölő ! Azon kivűl ott van minden háznak a saját patikája. Minden háziasszony maga a család orvosa. Es az nem kuruzslás, nem babonás bolondság, hanem észszerű tapasztalat kincse. Bámulva olvastam végig nem rég Diószeghi (most már igen ritka) orvosi fűvészkönyvét, melyben a magyar köznépnél dívó gyógymódokról értekezik. A mű e század elején Íratott. Fényes Elek geográfiái szótárában föl vannak sorolva a leghatályosabb gyógynövények, melyek a Tisza-menti partokon teremnek, a melyeket a drogisták messze földre elhordanak. Es a magyar népies házi orvoslás már akkor sok oly gyógyításmódot gyakorolt, a melyet a tudományos gyógyászat csak újabban karolt föl. A masszírozás (kenés) gyógymódját pedig minden magyar faluban értik ős időtől fogva. Ezért az olyan Tisza-menti helységekben, a hol kendertilolás idején magamforma ember lélekzetet nem tud venni a mér- földekig elható mephiticus kenderbűztől, az ott lakó nép egészséges, mint a mocsári liliom. A tiszamenti magyar nép általán véve „vízivó". Nem azért, mintha a bort nem szeretné ; hanem mivel ritkán jut hozzá. Szőlő a vízjárta földön nem tenyészik, a fekete televény földet sem szereti; legfeljebb a homokos dombokon marad meg, ott is gyönge kerti bort ád. A munkás, a pásztor künn a mezőkön vizet iszik; azt is messze ivókútról hordja, mert a Tisza vize lágy, édes és zavaros. A máztalan korsót a földbe elássák, szalmatüzet égetnek el fölötte s attól az meghűsűl. Ki tanította a föld népét e termé- szettani műveletre ? A pálinkát csak óvószerűi használják lázak, meghűlések ellen ; a sert nem vihetik ki a pusztára, otthon sem nagyon áhítják. Nagyobb részt kálvinisták levén, nem böjtölnek soha és vajas ételt nem esznek. Ebben van a titka a bámulatosan kitartó életképességüknek : a jól evésben és a