Seite - 43 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

43 roszúl ivásban. A ki közéjük letelepedik, annak vagy követni kell ugyanazt az életmódot, vagy elpusztulni a táj miasmái között; s így alakúi át a táj kényszerítő varázsa alatt minden ember magyarrá. Ellenségtől soha teljesen meg nem hódítva, a szabadságot minden kifejezésében megszokva, ez a nép imádja azt a földet, a melyen lakik, azt a folyamot, mely földét elárasztja, épen úgy, mint az ős időkben, s vendégszeretete ott maraszt minden jövevényt. Tudománykereső fiai akár hová .vándoroljanak is el felső iskolákba, csak visszasietnek a Tisza mellé. Ott az igazi élet! Érdekesek a tanúlmányok, melyeket némely szaktudósok a Tisza és vidéke alakúlásáról irtak. Szerintük a történelemelőtti kor- ban (százezer éveket véve) a Tisza az erdélyi hegyek mentén folyt le a Dunába s lassankint hömpölyö- dött alább, végig törve az egész alföldi síkságon a mostani medréig, melynek jobb partját ma is folyvást szakgatni igyekszik. Ellent mond ennek Reclus azon adata, mely szerint a római uralom idejében a táborhelylyé alakított titeli fensík még a Tisza keleti partján feküdt; később sziget lett belőle, s ma már a Tisza nyugoti partján fekszik. De ellene bizonyítanak az őskori leletek is : a Tisza beomlott partjaiban talált mammuth-maradványok, a hosszúréti tószegi homokdomb czölöpépítményei, kőkorszakbeli eszkö- zeikkel, később bronzkoriakkal, az alpári határban talált arany korona és egyenes kard, s a Szeged melletti Öthalomb^n véghezvitt ásatások, a mely századoktól elválasztott korszakoknak szolgált fej edelem teme tő helyéül. Ellenben sejtenünk enged hozzá Szentkláray Jenőnek a Temesi Bánát leírá- sában felhozott adata, mely szerint újabb időkben mélyen benn a becskereki rónán a most búzatermő föld alatt, egy elsülyedt gabonás hajónak a roncsaira 6* Szolnoki vízhordó asszonyok.