Seite - 46 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

46 lesz e munkában leirva), lassankint elveszti addigi jellegét. A gadócza hal, ez inyencz falat, többet elő nem jön benne: az a sziklás talajt szereti, innen kezdve pedig többé még csak kavics sem igen jön elő a Tisza medrében. Már Királyháza és Nagy-Szőllős között a síkon elterülő folyam egész sziget- világot képez. Nagy-Szbllbsnél még a jobb parton hegyek kisérik, azok között a Fekete-hegy, egyik meredek csúcsán Kankóvár romjaival, tövében a csinos várossal, kies völgyekkel és szőlőhegyekkel. A folyam főágán szálfákból összetákolt tutajok úsznak alá, melyek Máramarosból sót szállítanak a kincstárnak háromszögű gúlákba rakva, vagy deszkát, zsindelyt az alföldi városoknak, s almát, szilvát, diót a Tiszahátról. S ugyan jól kell ügyelni a tutajosnak, hogy a kompos malmoknak neki ne menjen, vagy az átjáró révnél a vontató kötél az apacsínját (kormánykészség) le ne kapja. De még nagyobb szüksége van a Tisza ágainak az ismeretére, hogy valahogy el ne tévelyedjék a szigetek között, vagy valahol bele ne bódorodjon a holt Tiszába, s különösen, hogy Kenyézlőnél a csalóka áramlat cl ne vigye abba a Tisza-ágba, mely aztán az anyafolyammal soha sem egyesül többet, hanem elmegy a Bodrogba. A Tiszán járó gőzössel nem egyszer megesik, hogy árvizes időben elveszti maga alúl az igazi medret s kitéved a rétre. Ügy mondják ilyenkor, hogy „keresni kell a sok víz között a Tiszát". Egész Tokajig csak tutajon kisérhetjük a Tisza folyását. Jó társaság- ban, élelmi szerekkel ellátva elég mulattató utazás az. Útközben lehet vadászattal és halászattal tölteni az időt. A míg a tutaj a nagy kanyarulatot bejárja, kiszállunk s végig cserkészszük a félsziget berkeit; a nádasban meg- találjuk a nemes kócsagot a fészkén ülve, melyet nagy művészettel készít letört nádszálakból és sáslevelekből; rábukkanhatunk a fán költii vadkacsára, mely fészkét a fűzfák koronáira rakja, s mikor a kicsinyei a tojásból kijöttek, onnan dobálja le őket a vízbe. Piros zománczú tolláról jól felismerhető és nagyon keresett állat azért, mert böjti eledelnek is elnézhető, mivel hogy fán termett\ és így nem tekinthető húsnak, hanem gyümölcsnek. Alkonyatra vadászprédával megrakottan, egy-egy gém- vagy kócsag- tollat is tűzve diadaljelűl kalapunk mellé, eljutunk a sziget-isthmus túlsó oldalára ; ott találunk halásztanyát : a tökkel befuttatott nádkunyhó éjjeli szállást ád; akkorra a tutajunk is odaér s éjszakára kiköt. A parton tüzet rakunk, s annak a parazsánál megsütjük a nyársra húzott vadkacsát s cserepcsíkon a frissen fogott kecsegét ; a tűz arra is jó, hogy elveri a tenger