Seite - 47 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

47 szúnyogot s távol tartja tanyánktól a réti csikaszt. Egy ilyen naplemenet a Tisza partján néha bámúlatosan szép. Az egész ég egy lángkatlannak látszik, a melynek színe lassankint átmegy valami vakító sárga homályba: sárga sötétségnek lehetne nevezni; lassankint szétbontják a sűrű ködfényt a naplementével ellenkező tájról feltámadó sötétkék küllők, egyre nagyobb tért foglalva a sárga homályból, míg végre átragyognak rajtuk a csillagok. Ekkor aztán megindúl a vizek országában a hangverseny : a millió béka és a számlálhatlan számú szúnyog a vizekben és az egekben rákezdi a zengést, farkas hívogatja párját, földi kutya sikoltoz, bölömbika búg, a magasból a vadludak jóskiáltása hangzik alá, s valami távoli faluból idáig verődik a harangszó, a vízi malmokról az egyhangú kelepelés. A Tisza mentén nincs néma éjszaka. De emberhang nem hallik, mert a legtöbb falu messze van a Tiszától. A hajnalt a szárnyasok lármája előre jelenti; a vizek országa mindig eleven és zajos. A mint szürkülni kezd, egész seregekben kél föl a szárnyas nép, a mocsárlakó hadnak ezerei támadnak elő a parti füzesekből, a lápos szigetekből; a halászsasok, melyek éjjelre csoportban szálltak meg a tere- pélyes fűzfák ágain, sietnek a napi munka után : ott látjuk őket csiga- tekergésű röpüléssel kóvályogni a sima víz fölött s le-lecsapni a víztükör fölé, s karmaikba kapott prédájukkal ismét ujjongva a magasba fölszállni. Három kálvinista diák az útitárs, a kik vakáczióra útaznak haza Debreczenből Baranyába, rövidségnek okáért a Tiszán, Dunán és Dráván keresztül választva az útat. „Hárman" „quartettet" énekelnek: „Hajlong sajkám", s egy falut se hagynak maguk mellett elmenni, hogy valami adomát ne mondanának róla. Ez az Alföld ősi phonographja, a diákok szájhagyo- mánya, ők a „csittvári krónika" letéteményesei. Ök ismernek itten minden falut, mezővárost, hogy ki a pap, ki a rektor benne, s mennyi annak a „dácziája"; van-e benne régi templom, bortermő hegy, erdő. Az igazi adó- alapot csak a kálvinista rektor és pap ismeri hamisítatlanul, s azok után a légátus diák. Tarpàn sok szilva terem, aztán meg kormos alma; meg szörnyű savanyú bor, melyet ollóval kell elvágni, ha megnyúlósodik. Varsányt ketté szakítja a Tisza. Valaha egy helység volt, most fele a jobb, fele a balparton fekszik. Leányvárnak regényes múltja van. Az egyik „biennis" előveszi tarsolyából Varda László menyasszonyáról, a szép Pálóczy Ágotáról szerzett