Seite - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

50 Egy gyöngéd, reczés szárnyú rovar ez a kérészek (Ephemeridae) csa- ládjából; a hosszúfarkú kérész (Palingenia longicauda) kél ilyenkor szárnyra százezrével, myriádjával s rajzik, röpköd a szőke hullámok fölött, mintha hópelyhek kavarognának az esti légben. Ez az ő nászröpülésük, a lakodal- muk, mely után a vízbe Eregetve apró tojásaikat, meghalnak s ott lelik a sírjukat, a hol bölcsőjük volt: a Tisza vizében. A tojásokból kikelő lárvák lyukat vájnak a Tisza partjába s 2—3 éven át onnan leskelődnek zsákmányra, rablásból gyűjtik az anyagot a szárnyas rovar fölépülésére s lesz belőlük újra repülő „tiszavirág". A döglött rovarok sárga hullatömegétől olyan lesz a Tisza fölszine, mintha csupa merő pimpóvirággal behúzott mező volna. Ilyenkor van aztán a tiszai halaknak gazdag lakomájuk, olyan mohósággal falják a gazdag prédát, hogy a halászok merítő hálóval foghatják el őket; de még a sertések is beleúsznak a Tiszába s vigan töltekeznek a tiszavirágból. S ez az ártatlan bogár, ha szárnyra kelhet is reggel, estére meghal : egy napi az élete. Bár cserélnének vele a szúnyogok! De ezek örökké élnek! A gőzös aztán követi csendesen a védgátak mentét, felhasználja az újabbkori átmetszéseket; elhagyja Folgárt, a hajdani hajdúvárost, ma már csak falut, a jómódú Keszit, melynek népe iparos és halász, a minta- gazdasággá emelkedett Csegét. Bábolnáról ismét tud valamit mondani a szájhagyomány. E nagy község csupa halászgunyhókból verődött össze: később protestáns lakói fölkerekedtek, üresen hagyták ; ekkor aztán az egri püspök katholikusokat telepített bele. E község határában van egy Szil nevű homokdomb, mely egész tárháza a régi üveggyöngyök, czifra cserepek és ékszereknek, melyeket gyakran a szántó ekevasa hoz napvilágra. Lassan elvergődünk Tisza-Füred alá: itt találtuk régebben a második dobogó hidat a Tiszán ; az elsőt Tokaj alatt. Ezt még Józsa Gyuri építtette. E tréfás tipikus alakról fenmaradt adomák eltartanak az egész úton. Statisztikánk pedig azzal az adattal gyarapodik, hogy itt voltak (és vannak) Magyarországon a leghíresebb nyereggyártók, úgy hogy még Nagy Frigyes porosz király is innen vitetett Berlinbe nyergeseket, a kik ott e tudományt betanítsák. Ez alatt kétszer is leszállt a nap; gőzösünk Abádig kétszer vetett horgonyt, s nekünk éjente alkalmunk volt gyönyörködni a távol láthatáron pirosló hajnalderengésben, mely az ég alját bevilágítja. Ennek a tudósok még nem adtak nevet: kereszteljük el „aurora alföldialis"-nak. A nádas berket gyújtották meg, hogy a leégett bozót helyén őszi időre jó legelőt