Seite - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

52 látjuk a távolban Szolnok tornyait; dc csak egy kis időre. Gőzhajónk el'óbbre halad s Szolnok ismét hátra eltűnik a láthatár mögé. A Tisza nagy kanya- rodót csinál, s mi csak a nap alkonyán látjuk Szolnokot ismét elénk kerülni. Ez már nagyobb város a Tisza partján ; hajdan nevezetes erősség volt. Hőskölteménynek alig, de balladának beváló tárgy, hogy védte a török ostrom alatt kapitánya, Nyári Lőrincz, egyedül, az összes helyőrségétől magára hagyatva. A szabadságharczban döntő ütközet helye és ma is jelentékeny stratégiai pont, csakhogy nem a vára (melynek nyoma is alig van már), hanem a vasúti hídja miatt. Ez a vashíd, remeke a modern híd- építészetnek, ez évben készül el; ezen át robognak a vonatok Debreczen, Arad, Kolozsvár felé. Amoda följebb a tokaji révnél az éjszakkeleti vasúthoz csatlakozó vonalak hidalják át a folyót. Szolnokon alól egy halmos helyen emelkedik Tószeg\ maga megvédve a Tisza ágától, de úgy körülvéve a vizektől, hogy csak egy keskeny föld- nyelven lehet belejutni. A falu alatt van a régiségbúvárok előtt ismeretes rLaposhalom" tele őskori maradványokkal. Alább meglátjuk a nemzeti hagyomány által nevezetessé lett Alpárt, s alatta a rónát, melyen Árpád Zalán bolgár hadát a hagyomány szerint bekerítette és seregének nagy részét a Tisza mocsarainak hajtva vízbe ölte; odább a távolban látjuk a kecskeméti tanyák körűi zöldelő jegenye-erdőket, a Tisza-parton a mulatságairól neve- zetes „szikrai-csárdát" homokdombok között, melyek egyikének, a „Bod- vány"-nak oldalából üde vizű forrás buzog fel bőségesen, — ritka tünemény az alföldi síkságon. Egy újabb tiszai félsziget isthmusában találjuk a másfél ezer lakosú Vezsenyt. Az egész falunak csak 80 holdja van, melyet az árvíz nem jár: itt kertészetet űznek. Azonkívül ez a hely a valódi halásztelep, a hol eldorádója van a kecsegének, harcsának, vizának, pontynak; gyakran sok mázsás tokokat is fognak. A halászat minden nemét tanulmányozhatjuk itten — nagyban. Ámbátor az idő lejárt, a melyről Wernhelm, német tudós azt jegyzé fel, hogy a Tiszának a/3-da víz, x/3-da hal : mégis jutalmazóbb mesterség ez a Tiszánál, mint a tengerparton. A „halas zsidók" szekéren hordják szét a távoli vidékre a töméntelen halat, s a mi frissen el nem kel, azt a halászok megszárítják. A parti telepeken halljuk vidám danáját a „hasogató leány "-oknak, kiknek életföladata az aszalandó halakat ügyesen ketté hasítani. Gyakran találkozunk Budapesten szénás szekér módjára megrakott kocsikkal; a kötegekbe csomagolt szárított hal vándorol a fel-