Seite - 54 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

54 Ezentúl azután az ártér közepéből csak Csongrád emelkedik ki : egyike az alföld leghíresebb városainak, csupa katholikus népességgel. Történelmi emléke a nagy földvár, melyet a monda szerint Árpád vezére, Und foglalt el az őslakóktól. Itt már a nagy homokpusztákat beültetve látjuk kanadai jegenyével, s a sivó homokot megtelepítve szőlővel. A Tiszán már gabonás hajók is jelennek meg ezentúl, ámbár azoknak a fölfelé vontatása csak gőzös segélyével eshetik meg. Csongrádtól elkezdve aztán egész Szegedig alig szakítja félbe az egyhangú tájképet falu tornya. A népes városok, Szentes, Vásárhely messze esnek; Mindszent falu ugyan, de 12 ezer lakosú; Csany, Sándor/alva új mintaközség, Algy'ó és Tápé nem sokat mutatnak a távolból. Végre kiemelkedik a vizek ködfátyolából Szeged\ Magyarország második városa, mint egy mesebeli tünemény, kőrakpartjával, palotasoraival, két vashídjával. A hajdani erős várból, később a szegedi nagy bűnper nevezetes börtön-helyéből, most kioszk lett; átellenében Új-Szeged, rég időktől a tiszai szállító hajók építési helye. Szolnoknál a Zagyva, Csongráddal szemben a hármas Körös, Szegednél a Maros szakad a Tiszába, mely itt már mint tekintélyes nagy folyam folytatja futását dél felé. Balján a búzaontó Bánát, az ország Kanahánja, jobbján a Bácska, sajátszerű földtani alakúlásával, a telecskai domblánczo- lattal. Átjáró rév a két szemközti Kanizsa (Magyar és Török) között szeli át folyását. Alább Török-Becsét találjuk, mely város a 40-es években az alföldi búzakereskedés központja volt; utczái Szerémből hozott kövekkel kirakva, határa töltésekkel védve. A félszázad előtti adatok szerint három- száznál több gabonás hajó fordult meg e város kikötőjében, s azok egy millió mérő gabonát szállítottak föl a Dunán Pest, Győr és Mosony városokba, s akkor még szekérúton Fiúméba. Hogy Becse a hajdankorban is nevezetes pont lehetett, azt sejteti a határában látható góthstilű templom s a szigetén levő régi vár romja. Innen kezdve aztán le a Dunáig egészen polgárosúlt jellemet vesz föl a Tisza, míg a titeli fensíkot meghaladva, Zalánkeménwú szemben a Dunába ömlik. Ilyen a Tisza, mikor csendes jó kedve van ; de mikor haragszik ! — Elmondtuk a szabályozás hány kilométerrel rövidítette meg a kigyózó folyását, mennyi erős gáttal szorította össze a szétbarangolását. Mikor aztán azt hiszik a törpék, hogy jól megkötözték az óriást : az egyet mozdúl s szét- dönti a börtönfalakat. A kik a Tisza áradását szemükkel nem látták, azoknak