Seite - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

55 nincs fogalmuk e vizek elementáris hatalmáról. Keresztül tör ott is, a hol legkevésbbé várták; kitúrja a kőrakású zsilipet is a helyéből; ha egyszer áttörhette a védgátat, zuhatagként tör rajta keresztül, mély örvényt ás maga előtt, melynek forgatagában az ár elfogására oda vontatott földes hajók, mint összetört skatulyák sülyednek el, s azzal rohan tíz mérföldes napi útakban, olyan városokat riasztva föl megjelenésével, a melyek soha árvizet nem láttak ; letörli az emberi alkotás műveit a föld színéről s visszafoglalja a maga nádasai medenczéjét. Ekkor nem folyam többé a Tisza, hanem Szegedi halásztanya. tenger; az őskori „mare album", mely újra megjelent Strabo térképén. S ez a tenger, mikor megrohanja az éjszak-keleti szél, olyan hullámokat vet, melyek házmagasságban csapkodnak keresztül a védőgátakon. Egyszer jártam egy ilyen tengeren egy dunai gőzössel Szeged és az Othalom között viharos időben, s láttam egy nagy terhes hajót összetörve elmerülni hat méternyi vízben a szép búzavetés fölött. Annál fölségesebb látvány a küz- delme e föllázadt istennel szemben annak a lelkes törpének, ez emberi fajnak; midőn a hősiesség valódi hevével védelmez, erősít a bőszült elem által dühösen ostromlott hosszú védőtöltést, vasútat, körsánezot, melynek fönntartásától függ ezerek élete, városok megmaradása, milliókra menő