Seite - 69 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

69 Karózott töltés. Karózók. Újabban egyes vállalkozók Szerbiába, sőt Németországba is kiviszik őket, mert az kétségtelen, hogy ily jó és ügyes földmunkásokat talán sehol a föld hátán nem lehet találni. Ezeknek a kubikosoknak a keze munkája emelte azokat a töltéseket, melyeknek hivatása ma már nem csupán az, hogy a kiöntött folyók vizének szerfölötti elterjedését gátolják, hanem főleg az, hogy a néha több méter magasságban oldaluknak támaszkodó roppant víztömeg nyomásának is ellent álljanak. De mikor ez a víztömeg megérkezik, mikor az öblözetek, ezek a több mérföldnyi körületű természetes medenczék színig telnek, s mikor innen a gátakon a belvizek is fölfakadnak s víz alá borítják a rétségeket, a mélyebb fekvésű helyeket: akkor megindul a háború, melynek győzedelmes viselésére sem a kubikosok, sem a társulatok ereje nem elég, ki kell rendelni a közerőt, a melyben aztán minden kezét-lábát biró ember benne foglaltatik. Csendes időben, bármily magas a víz, hideg vérrel tudnak vele meg- küzdeni. A hol oly magasra hág, hogy már-már túlcsap a gát koronáján, ott úgy nevezett nyúlgátat hevenyésznek friss hordású földből, melyet furkókkal megdöngölnek s elébe vert karósorral erősítenek. A hol a gát- testet megfúrta a vakand, az ürge, a poczok úgy, hogy azon keresztül a víz