Seite - 70 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

70 a gát túlsó oldalán forrás gyanánt bugyog s a gátat eláztatással, átszakítással fenyegeti : ott mindig akad vállalkozó, a ki kezébe egy szalmacsutakot ragadva, a folyó felől a víz alá merül, ötször, hatszor is, a míg végre ráakadt a nyílásra, melyet a szalmával csakhamar betöm. A hol a gát gyengének mutatkozik, a hol földje lazúl, inogni, süppedni kezd, valamint ott is, a hol lazább, nyirkosabb vagy épen süppedékes talajon áll s attól lehet tartani, hogy az oldalának feszülő roppant víznyomás száz-kétszáz ölnyi hosszúságban egyszer csak megmozdítja, hátrább tolja s talán föl is fordítja: ott hatalmas karósort vernek a gát elé, néha hónaljig is vízben gázolva, erősen lefurkózzák, bakokkal vagy czölöpverő gépekkel beverik, vastag deszkákat fektetnek hosszában a karó mellé, a gát és a karósövény közti részbe aztán földet ontanak. A hol a víz sodra a karózás daczára is olyan, hogy fölmossa s elhordja a belé ontott földet, vagy a hol a gát lábánál a víz mélysége akkora, hogy a karózás nem sikerűi : az olyan helyekre földes zsákokat hánynak egymás tetejébe s a karózást, a hol van, befonják náddal, rőzsével vagy fűzfavesszővel és gazzal tömik tele. Megesik néha, hogy a külsőleg teljesen épnek látszó gát alatt lazúl föl a talaj, a víz nyomása megmozdítja a folyó felől s a gát lábánál a túlsó felén, mintha óriási vakondokok egész serege túrna, kezd a föld kifelé forrni s lávaként előtörni a sáros iszap. Homokos alapra épült gátrészeknél nem ritka eset az, hogy a föld el kezd „folyni" a gát alatt. így történt ez a nem rég összeomlott kis-tiszai zsilipnél is, a hol az építmény alatt „szaladt megtt a homok. Ezek a víznek a legalattomosabb támadásai, valóságos akna- munka, melynek hatásától összeroppan és leomlik az alámosott gáttest s kaput nyit az áradatnak. Az ily veszedelmes helyeken „kaliczkákat" vagy épen tartalékgátakat vernek a gát hátsó oldalába is, míg máskülönben minden földtöltés rendszerint a gát elébe, a folyam felőli oldalán történik. A kaliczkák erős karókerítések, földdel, gazzal, szalmával, náddal tömve, melyek ily helyeken a fölbugyogó földturásokat fölfogják s a „csuszamlás- nak" a gát lábjában útját állják. Ily csüszamlások helyén s általában az oly helyeken, a hol hirtelen gátszakadástól tartanak, a veszélyeztetett pont elé egész hajókat állítanak, melyek tele vannak rakva néha több száz, sőt ezer köbméternyi földdel és földes zsákokkal, s arra várnak, hogy szükség esetén mindenestűi alásülyesztessenek. Általában a földhordással van a legnagyobb baj, mert azt nem lehet a töltés aljából szedni, minthogy az a gáttestet gyengítené; az ártér természe-