Seite - 75 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

75 „Szép — szép, szemre! De a járása nem elég ékes. Az orczája is igen fehérke. Látszik, nagyon kímélték keetek. Ilyen kényén tartott cseléd nem birja a munkát; pedig nekünk nem cserép kell, hanem cseléd(Értsd, nem virágcserép az ablakba, hanem munkás kéz.) A leány épen ebben a pillanatban jelen meg a tornáczon üldögélő idegenek előtt. Fején egy vizes dézsa. Egy pillanatra megáll, mint egy czédrus fa; szemérmes „jó estét" kiván, megfogja a dézsa két fülét, hogy meg sem rezdül a két karja, leteszi szép csendesen a helyére, s még csak annyit sem mond, hogy: „Ezt tegye meg a poharas virág!" De szól helyette a vőlegény. Azaz ő sem szól, csak rángatja a bátyám uram szűre ujját, hogy ne gyalázza már annyira ezt a lányt; a miből a násznagy megérti, hogy meg kell adni a 200 forintot. Meg is adja, meg is van az egyesség, ki is van tűzve a kézfogó napja, s csak mikor eltávoznak, útközben feddi a násznagy a legényt. Minek volt azt megígérni, holott olcsóbban is ide adták volna. Ezért nevezzük a lányainkat eladóknak, a vőlegényeinket vöknek. De azért a vételár nem a szüléké, hanem a lányé, melylyel ő szabadon rendelkezik, akár kelengyéjét akarja szaporítani, akár — a legtöbb esetben — tőkéül kezeli, melyet ha beolvaszt is férje vagyonába, ez csak szigorú nyilvántartás mellett történik. Hát az egyetlen leány? Az már nem eladó. Az egyetlen leányra vőt szállítanak, s ilyen czélra kikeresik a legkülönb legényt, delit, munkásat, becsületest, a ki régebben nevét is fölvette felesége családjának s a névvel együtt a gazdaságnak is tulajdonosává lett. De ha vőm uram nem felel meg a hozzá kötött reményeknek, akkor a napamasszony éles nyelve mindjárt elbérmálja a nevét : Nem vb ez, hanem ev'ó ! Egyébként a házasságszerzés körűi hemzsegnek a félhivatalos alakok, s az ifjú házasúlandók egész sor kézen mennek keresztül, míg pap elé kerülnek, a mi pedig csak központja még a házasságkötési czeremóniáknak, melyeket még sok tűz- és vízpróba követ, míg a fiatal pár azt mondhatja : kettecskén vagyunk! E hívatlan és félhivatalos alakok között első a gyalog sátán (Szegeden, Szentesen gügyü, Kecskeméten susogó, Hód-Mező-Vásárhelyen pemetasszony, ismét másutt követ-asszony). Egy bizalmas asszony, néhol férfi, ki nem ritkán kialkudott bérért teljesíti a megbízást. Előleges kémlelődés végett egyik háztól a másikhoz jár; tapasztalatait elmondja itt is, ott is; dicsér 10*