Seite - 83 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

83 lépés kétannyi, mint az előző. Nyolczvan lépés az egész. Nem hal bele keetek." Ha a násznagy nem ismeri ezt a progressionalis furfangot, neki ülnek kiszámítani; tele irják zérussal az asztalt, s mikor a harminczadik lépésnél járnak, izzadva vallja meg, hogy nem hozott annyi pénzt. Tapasztalt násznagy azonban készen van a válaszszal. „Bajos volna azt lerakosgatni meg újra felszedegetni. Hanem hozzanak fontot, majd font számra kimérem." Olyan font persze nincs a háznál ; inkább lemondanak a követelésről. E helyett találós mesékkel állanak elő. Ki volt az első idvezűlt? (A felfeszített lator, kinek Krisztus urunk azt mondta: Ma velem lészesz a paradicsomban). — Mikor volt két testben egy lélek? (Mikor Jónás a czethal gyomrában volt). Ezekre meg kell felelni, vagy ellenökbe olyan találós kérdést vetni fel, a melyre viszont a kiadók nincsenek készen, különben nem adják ki a lányt. Delilák azonban akadnak mindenütt, a kik nem engedik a dolgot szakadásig menni, s végre sok hercze-hurcza után a menyasszony kiadatik ünnepélyes szónoklatával a kiadó násznagynak. Most a menyasszony sírva borúi anyja nyakába, apja kezére, testvéreit sorba csókolgatja és elhagyja az atyai házat. A két háztól — harangszóval, puskalövéssel vagy vőfély-izenettel adott jelre — lehetőleg egyszerre indúl ki a díszmenet, s egyszerre érkezik a templomhoz. Mindegyik menet élén az ünnepély fő alakja: a vőlegény, vagy menyasszony. Előttük, valamint jobbra és balra is mellettök, egy-egy vőfély a vőfély-pálczával ; a vőfélyek után mindkét oldalon egy-egy zászlótartó ; a zászló lobogója nagy színes selyemkendő, a rúd hegye színes szalagokkal ékítve. Ezek mögött ismét jobbra-balra két—négy pár lovaslegény lovagol czafrangos felkendőzött lovakon, bokrétás kalappal, panyókán vetett men- téjök alól kivillog a lobogós ingújj; a menyasszony nyomában a női, s ez után a férfi, viszont a vőlegény mögött közvetlenül a férfi, s e mögött a női közönség. Néhol még régi divatú ragyogó párta, egy szál rozmaring, de legáltalánosabban mirtuszkoszorú, gazdag fehér fátyollal leborítva van a menyasszony fején, ki az egész menet alatt fel nem veti szemét („czipője hegyére nézu) mindaddig, míg a templomhoz nem érkeznek, hol a két menet találkozik. A vőlegény a táj-viselet szerinti díszruhában, tehát az alföldön rendesen sötétkék posztó magyar öltözetben, melyre panyókára vetett mente vagy kerek köpeny borúi. A templomba a vőlegény népe vonúl be először, jeléül annak, hogy a férfi tartozik várni. Zászlósok és lovas legények sort ll*