Seite - 86 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

86 De ezen itt érintett szokás csak kivételes. Legtöbb helyen a meny- asszony a templomból vőlegénye karján vagy oldalán új házába megy, hol az új párt a vőfély beköszönti, s hova az atyai ház vendégei is elkísérik, ott maradva, míg az ebéd előtti táncz tart, ha az idő engedi az udvaron, ellenkező esetben a nagyházban mindaddig, míg az asztalteritők a tánczoló- kat ki nem zavarják. A terítés bámúlatos gyorsasággal történik. Nem csuda; előző napon már megvolt a terítési próba, és kiosztatott a szerep, melyet a maga súlyos felelősségére tartozik jól betölteni mindenki : a kenyérosztó, a tányérváltó, a borhordó, stb. A föntebb rajzolt nászmenet még élénkebb képet mutat, mikor a menyasszonyt kiviszik a falujából. A vőlegény tartozik azzal „híres lánytt menyasszonyának épen úgy, mint a maga szülő-hazájának, hogy illő díszben jelenjen meg, s legalább annyit megmutasson, hogy őket sem a gólya költötte. Viszi egész násznépét 15—20 kocsin, minden ló fülén színes kendők, minden kocsi hátúlsó ülésében három dévaj menyecske, egyik dalosabb, mint a másik; a kocsis-ülésben legények és fiatal férfiak csutorát emelgetnek; a kocsik mellett jobbra balra 12 — 20 lovas legény, kezökben könnyű zászlókkal. Az egész falu népe az utczán várja őket, s barátságosan felel hujjákolásaikra. Kedves vendégek. De midőn távozóban vannak, s ugyanazon rendben és még nagyobb kedvvel röpítik haza a menyasszonyt, ugyancsak vigyázni kell ám, hogy valami csúfság ne essék rajtok. Mert ilyenkor a kerékagyhoz csapott hamus fazekak, az utánuk repülő hólabdák viszik feléjök a „szerencsés útat". Még szerencse, ha a kerékszegeket a menyasszony kocsijából ki nem szedik, és az utcza végit farkashájjal kent kötéllel el nem zárják, a mitől a lovak megbokrosodnak. Ezért indúlás előtt a kocsikat jól körűi kell nézni, ha rendben van-e minden. A menyasszony kocsiján pedig öreg ember vegye kezébe a gyeplőt, mert csak ez tud felelni az eszéért. Hogy a vendégek eltelepedhessenek, ahhoz nagy tudomány kell, mert a vendég rendszerint két-három-annyi, mint a mennyi elfér az asztalnál, s az az igazi lakodalom, a hol a vendégnek fele sem ülhet le. Azért még sincs panasz; az elhelyezkedés oly tapintatosan történik, hogy a sorrendet terv szerint sem lehetne jobban megalkotni. Az érdemesebbek, idősebbek — kiváló tekintettel az ősz hajra, — a felső részen; a násznagy a sarokban vagy az asztal derekán ; vőlegény, menyasszony a násznagygyal szemben, —