Seite - 87 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

87 a tiszai részeken rendszerint „tükör alatt44 ülnek; — innen a koros leányokra vonatkozó példabeszédi sajnálkozás: „ez is soká kerül tükör alá.44 Az ifjú pár egy tányérból eszik, egy pohárból iszik. A vőlegény néhol ebéd alatt sem teszi le bokrétás kalapját. Az asztal alsó részét fiatalabbak korrend szerint ülik körűi. Leány az egész asztalnál egy sincs. Eltűntek. A legény felerészben kis vőfély, a kinek tehát nem kell hely, más részt pedig apródként settenkedik a nénémasszonyok mögött, kik vállaikon keresztül osztogatják kedvenczeik- nek a pulykaczombot. Az asztal legvégén, tehát közvetlen az ajtó-sarokban egy akós hordó abroszszal leterítve. Ez a bánát, és a ki ott ül: a bánáti násznagy, a kun kapitány (Aranynál is), tánczingerlő, tréfakergető ember, ki a vendégek mulattatására magából, főként pedig, ha lehet, másból is bolon- dot csinál. A bánát mindig jól mulat, míg a társaság többi részének tetszik a kész tréfa, de maga nem tódítja; mert ez nem illik az ő méltóságához. Most megnyílik az ajtó, s a vőfélyek, a vendégek számához s a lakodalom terjedetéhez képest négyen vagy hatan, sorjában hordják az étket. Az első vőfély „szerencsés jónapot44 kiván a ház gazdájának és becsületes vendégeinek, egy négy-nyolcz soros verset mond és jó étvágyat kívánván, leteszi a tálat. Tessék! éljék kigyelmetek egészséggel. A vendégek kioldják asztalkendőikből magukkal vitt evő-szereiket. (Evőszert vinni lakodalomba ősi szokás, — ma már sok helyütt elhagyo- gatják, de a Kis-Kunságban ma is él.) A lakodalmi ételrend következő: 1. Leves, baromfi- és marhahúsból főzve, s benne hosszúmetélt vagy czifra tészta, vagy lúdgége (csiga), mely utóbbinak készítése lassú munka lévén, a háziasszony azt már hetekkel előzőleg készítgeti. 2. Levesben főtt hús, eczetes-, tejfölös-, torma- vagy paradicsom- mártással. 3. Becsinált: bárány, borjú vagy baromfi, sokszor mind a háromféle húsból, apró májgombóczokkal, savanykás tárkonyos lével. E becsináltaktól méri a magyar ember az asztal gazdagságát, a mit azzal fejez ki, hogy „csak lé-féle volt hétféle44. 4. Töltött káposzta, elmaradhatatlan. 5. Pörkölt hús (de csak az Alföldön) egész juhok, bárányok apróra felvagdalva, jól megpaprikázva, maga zsirján nagy bográcsban megfőzve. Ehhez az asszonyok nem értenek (úgy mondják, de nem igaz), mert ha savát-borsát igazán megadják is, de megpörgetni még sem biiják. Azért