Seite - 91 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1
Bild der Seite - 91 -
Text der Seite - 91 -
91
van a maga kedvelt tánczosa, a kit kendő-nyújtással vagy ujjánál fogva visz
a tánczba, de azért bőven kijut a tánczból mindenkinek. Nagy sértés volna
a gazdára, ha valamelyik leány-vendég sokat ülne.
Versengés, ősszekocczanás, ízetlenség ritka. Káromkodás, — melyhez
a közönséges ember örömben és haragban egyaránt folyamodik, — kivűl
marad a kapukon. Esztendők múlnak el, míg egy összeütközés felmerül,
a minek aztán nagy a híre; a gazda szégyene az, de főként a násznagyé.
Mert a násznagy egy tisztességes lakodalomban diktátori tekintély.
Ott ül az asztalfőnél a sarokban, környezve az éltesebb vendégektől ; tartja
őket szóval a maga és mások élettörténetéből, vagy régi időkből vett
eseményekkel. Minden újabban érkezőt neki mutatnak be, még pedig, ha
olyas valaki érkezett, a ki ott mulatását rövid időre szabja, azt a vőfély
egész heroldi ünnepélyességgel jelenti be :
„Jelentem kigyelmeteknek egész alázatossággal, hogy N. N. úr, (urunk,
uram, — asszonyunk) személyében e háznak érdemes vendége érkezett."
A násznagy feláll, leveszi süvegjét, köszönti az érkezőt, s azontúl
násznagyi egész tisztét az új vendég mulattatására fordítja. A mulattatási
eszközök legkönnyebbje természetesen a pohár lévén, sűrűn töltöget. Azt
nem veszi észre, hogy az „érdemes vendég" csak foghegyen kóstolgat, míg
ó maga körömig ürítget; nem csoda hát, ha csakhamar elbágyad. Mindegy!
csak nyelvén látszik meg, nem egyszersmind a lábain is, mivel ő a násznagy-
sarokból ki nem kél.
Ha ritkán, mint említők, ősszekocczanás történik a vendégek között :
a násznagy sommás Ítéletet mond, mely ellen nincs fölebbezés. A rakonczát-
lankodót egyszerűen halkan kiutasítja ; az duzzogva engedelmeskedik; ha
pedig megbicsakolja magát s hetvenkedni kezd, ott terem a még felsőbb
hatalmasság, az asszony. A bárány kézen fogja az oroszlánt s feddő szavak
vagy gyöngéd hátba ütések között kivezeti. Egyébként pedig elrettentésül,
lakodalom előtt két nappal a vermet is kiszellőztetik, melybe a rakonczát-
lankodót szép csendesen leeresztik. Humánus gondoskodás, mert a verem
télen meleg, nyárban hűvös; alhatik nyugton, de onnét addig ki nem jő,
míg töredelmességének és józanságának világos jeleit nem adja.
Alkonyatkor egy negyedórányi szünet; asszonyok, férfiak haza tekin-
tenek körűinézni, s gyertyagyújtáskor újra kezdődik a táncz. Hétkor vacsora;
de már csak az öregek ülnek asztalhoz. Vacsora után újra táncz.
Kilencz óra felé a vőfély a násznagy elé lép :
1 *
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Band 9/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (1)
- Band
- 9/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.16 x 21.91 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch