Seite - 91 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

91 van a maga kedvelt tánczosa, a kit kendő-nyújtással vagy ujjánál fogva visz a tánczba, de azért bőven kijut a tánczból mindenkinek. Nagy sértés volna a gazdára, ha valamelyik leány-vendég sokat ülne. Versengés, ősszekocczanás, ízetlenség ritka. Káromkodás, — melyhez a közönséges ember örömben és haragban egyaránt folyamodik, — kivűl marad a kapukon. Esztendők múlnak el, míg egy összeütközés felmerül, a minek aztán nagy a híre; a gazda szégyene az, de főként a násznagyé. Mert a násznagy egy tisztességes lakodalomban diktátori tekintély. Ott ül az asztalfőnél a sarokban, környezve az éltesebb vendégektől ; tartja őket szóval a maga és mások élettörténetéből, vagy régi időkből vett eseményekkel. Minden újabban érkezőt neki mutatnak be, még pedig, ha olyas valaki érkezett, a ki ott mulatását rövid időre szabja, azt a vőfély egész heroldi ünnepélyességgel jelenti be : „Jelentem kigyelmeteknek egész alázatossággal, hogy N. N. úr, (urunk, uram, — asszonyunk) személyében e háznak érdemes vendége érkezett." A násznagy feláll, leveszi süvegjét, köszönti az érkezőt, s azontúl násznagyi egész tisztét az új vendég mulattatására fordítja. A mulattatási eszközök legkönnyebbje természetesen a pohár lévén, sűrűn töltöget. Azt nem veszi észre, hogy az „érdemes vendég" csak foghegyen kóstolgat, míg ó maga körömig ürítget; nem csoda hát, ha csakhamar elbágyad. Mindegy! csak nyelvén látszik meg, nem egyszersmind a lábain is, mivel ő a násznagy- sarokból ki nem kél. Ha ritkán, mint említők, ősszekocczanás történik a vendégek között : a násznagy sommás Ítéletet mond, mely ellen nincs fölebbezés. A rakonczát- lankodót egyszerűen halkan kiutasítja ; az duzzogva engedelmeskedik; ha pedig megbicsakolja magát s hetvenkedni kezd, ott terem a még felsőbb hatalmasság, az asszony. A bárány kézen fogja az oroszlánt s feddő szavak vagy gyöngéd hátba ütések között kivezeti. Egyébként pedig elrettentésül, lakodalom előtt két nappal a vermet is kiszellőztetik, melybe a rakonczát- lankodót szép csendesen leeresztik. Humánus gondoskodás, mert a verem télen meleg, nyárban hűvös; alhatik nyugton, de onnét addig ki nem jő, míg töredelmességének és józanságának világos jeleit nem adja. Alkonyatkor egy negyedórányi szünet; asszonyok, férfiak haza tekin- tenek körűinézni, s gyertyagyújtáskor újra kezdődik a táncz. Hétkor vacsora; de már csak az öregek ülnek asztalhoz. Vacsora után újra táncz. Kilencz óra felé a vőfély a násznagy elé lép : 1 *