Seite - 93 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

93 Jönnek azután a látogatások is a leányos háztól, a hol szintén mulatnak, csakhogy csöndesebben. A közben násznagy uramon is kifognak, ha nem vigyáz magára és nem marad meg a helyén. Ha „magyarázó kedvében" van már, az ablak csendesen kinyílik mögötte, egy felhasadozott végű nádszál beleragad a borzas hajába, s valami beste kölyök elkezdi csendesen pödörni; a fürtök felsodródnak a nád végére, s az öreg csak akkor veszi észre, mikor már fáj. Fölkelne, de nem mer, mert még jobban fáj ; csak úgy kiabál hátra, hogy ne pödörjék már tovább. A besték elszaladnak, s van dolga az asszonynak, míg megszabadíthatja a vén embert a koloncztól. De a csúfság megesett rajta. Kipödörték az ablakon (mint a hogy a fiókverebeket szokták fészkestől). Tizenegy óra felé falatozás megint. Hideg sültek kerülnek az asztalra. E közben elérkezik a fektető. Jönnek a fektet'òbe a leányos ház vendégei. Mindkét kezük telve süteményes tálakkal, boros üvegekkel. Egy közülök kendőbe fogva hozza a menyasszony fejkötőjét, a ki eddig pártásan vagy koszorúsán tánczolt. Most a menyasszony kimegy a kis-házba, honnét ez alkalomra minden- kinek ki kell takarodnia. Két szakértő asszony marad csak, a kiknek segítségével feltűzik a fejköt'ót. (Baja környékén a kontyfeltétel másnap délre marad, s kevesebb számú rokonok jelenlétében megy véghez. Itt a kontynak a menyasszony haja is áldozatúl esik részben, a konty alakja úgy kívánván. Ezt a konty-feltételt feltekeröztetésnek, Hajdúságban kontyoldsnak, Mátyus-földén felbujázásnak hívják.) A vőfély bevezeti a felkontyolt menyasszonyt, s ezen szavakkal: „Egy idegen személyt hoztam, fogadják kigyelmetek szeretettel : jó asszony, szép asszony, fiatal, jó tánczos; próbáld meg csak, komám", a vőlegény kezére adja. A czigány rárántja, és kezdődik a menyasszony-táncz, az igazi. De szegény vőlegény alig fordúlhat kettőt a párjával, már megcsörren a tányér. Az asztal sarkán e czélra kitett tányérba az első vőfély belevet egy marok pénzt s ezzel magához váltotta a menyasszonyt. Ö sem soká örülhet azonban a pénzéért, újra csörren a tányér s a legszebb ugrás közben elkapják az orra elől. Uj meg új csörrenések, s a menyasszony egyre más és más kézre kerül. Legények törik magukat, öregek ürítik a zsebet, a menyecske járja fáradatlanúl, nem bánná, ha hajnalig így tartana, mert az a pénz, a mi a tányérra gyúl, mind az övé. De nem tarthat hajnalig, mert íme