Seite - 100 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1
Bild der Seite - 100 -
Text der Seite - 100 -
100
Ezen ősi éneknek népies változata is van, mely így kezdődik:
Fiúk, lyányok, jertek, menjünk iskolába,
Eleget kandikáltunk a kásás fazékba.
Jó tanítónk vagyon, szereti a játszást,
Megengedi nyárban a jégen csúszkálást . . . .
Az apróság mindenütt készen várta már tarisznyájával, kis kosárkájával,
ment a zászló után faluhosszat; a kis tábor házról házra növekedett, míg
végre megkerülték a falut s diadallal vonúltak be az iskola-udvarba. Az
iskolában nem fogták mindjárt igába; egy-két hét játékkal tölt el. Ez alatt
az apja faragott neki egy kis kézi lapátot, melyre a tanító egy betűkkel
(apró és öreg ABC) teleirt papírlapot ragasztott : ez volt az első tankönyv.
Az étkezésben a nép házi szokásaihoz alkalmazkodott az iskola is.
Mivel népünk napjában négyszer étkezik, s mivel az étkezési időkből kettő
a tanítási órák közé esett : ennélfogva minden gyermek — fiú tarisznyában,
leány kosárkában — fölvitte magával reggelijét és ozsonnáját, melyet a
tanító által kitűzött időben vettek elő. Az étkezést ének és ima előzte meg
és zárta be; utána szellőztetés. Erre következett a leczke-felmondás, mely
igen sokszor kukoriczamorzsolásban, konkoly válogatásban, dohánysimításban
elevenűlt meg. Az iskolásgyermekek általában minden házi, sőt néha
könnyebb külső munkát is (szénagyűjtés) végeztek a tanítónak, s nem egy
értelmesebb leányka mint kész főző került ki a tanítóné keze alól. A tan-
eszközök összesége egy-egy falitáblából állott, melyhez azonban a nyúllábat
a tanító lőtte. A községnek az évi meszeltetésen kivűl alig volt dologi
kiadása, mivel a gyermekek tiszte volt az iskola belső tisztogatása, sőt sok
helyen fűttetése is, mely czélból fás vidékeken minden növendék tartozott
Mindszenttől Szent-György napig délelőtt délután egy darab fát vinni fel.
A hetenként két félnapi szünidőért — melyet azonban az iskola-udvarban
játszva töltöttek — „lusus-váltság" járt a tanítónak, minden gyermektől
egy-egy cső kukoricza, vagy egy tojás, melyhez nem mindig igaz úton jutott
a gyermek. Az aratási, a szüreti szünidőnek egy marok kalász, egy kosárka
szőlő volt a váltsága. A ludak is nagy szerepet játszottak ezen apró capito-
liumokban, mivel szárnytollaik mind a tanítóhoz kerültek, ki azokat feléből
volt köteles a kis Írástudóknak „megaptálni". A tanítóé volt a tinta-üzlet is,
melyet a Márton professzor ősi recipéje szerint készített, nem ritkán hamisítást
is követvén el, midőn arábiai gallus helyett csingebogyót használt pótléknak.
Sok helyt, kivált kisebb községekben, a tanító vitte a jegyzői hivatalt is.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Band 9/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (1)
- Band
- 9/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.16 x 21.91 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch