Seite - 102 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

102 Ki néz már én rám a szép okos szemével! Ki mondja már nekem: kedves, édes virágom! Jaj, csak egy szót szólnál hozzám! Jaj! csak bár szidhatnál, bár pirongatnál is! Beh édesen tűrném, beh szívvel hallgatnám! De ezen dalba öltöztetett kesergés csak a feleség és anya tiszte. Az ifjabbak, hajadon leányok csendesen zokognak; férfiak hajadon főnt, orczájukat eltakarva állanak a koporsó-főnél. Nem ritkán példabeszédek, egész népdal-szakaszok szövődnek a sirató énekbe. így sír egy rosz véget ért ifjú fölött az anyai önvád : Édes anyád voltam : Gyenge hajló vessző voltál : Nem tanítottalak. Nem hajlítottalak .... A búcsúztató és gyász-ének elhangzása után megmozdúl az udvarról a gyászkiséret. Legközelebbi rokonok fölveszik, különös figyelemmel arra, hogy a test ne fejjel, hanem lábbal menjen előre. Az éneklő diákok, iskolás- gyerekek egész serege jár legelői, ezeket követi az egyházi személyzet, ezek után a halottas kocsi, melyet a gyászoló felek, nők betakart arczczal, férfiak levett kalappal követnek; ezek után tódúl, hullároz a közönség, a végtisztességtevőknek néha roppant tömegből álló serege. A legszegényebb, legelrejtettebb vagy feledettebb életnek is megadja nálunk a köz-kegyelet a jelentékeny nagyságú díszkiséretet. Elkísérjük sírjáig s ott is maradunk, míg a fejfát le nem helyezik. A temetési menettel — még ha nagy kerülővel jár is — a főútczákra szeretünk kerülni. A sírt odahagyva, nem megyünk mindjárt haza, hanem eloszlunk a temetőben, kiki fölkeresni a maga halott- ját, s a fejfára borulva, beszélgetni a porokkal. Legényt legények, leányt (kék koporsóban) legények és leányok váltogatva karon, vagy néhol vállon visznek ki a Szent-Mihály lován. A zenészt bandatársai zeneszóval tisztelik meg. Mint menyegzőinkben, úgy temetkezéseinkben is szeretjük a pompát. Kórházból vagy halottas kamrából temettetni el — még gondolatnak is szörnyű volna. A legszegényebb háznép is tiszta díszes ravatalon nyújtóz- tatja ki s virasztja halottját. Mint a menyasszony, úgy a halott is magával viszi kelengyéjét. Bársony-térítők, érez és ezüst betű-szegek, az egyházi személyzet, a kán tordiákok, a búcsúztató, melyben néhol minden egyes személy névszerinti megnevezéseért egy-egy jó forint jár a kántornak, a csótáros lovak által vont gyászkocsi, a kripták, a síroszlopok, művészi