Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

110 zsírfoltot az abrosz, mert a kanál alá, míg útját a táltól a szájig megteszi, karéj kenyeret tartanak kármentőnek. Bent a nagy-házban nyáron át csak akkor terűi asztal, ha tisztes vendég van. A konyhaajtó nappal mindig nyitva, s csak egy lécz-cserény és a cserényen függő ostor tartja távol a bekívánkozó baromfit; de éjjel is nyitva, mert a család egyik vagy másik tagja, legtöbbször a fiatalabb gazda ott alszik a konyhaajtóban, küszöbre tett vánkoson. Ugyancsak a konyhából nyílik a harmadik osztály, a 4—5 méter hosszú kis-ház (kis szoba), a család nappali-ja. Ezen, a szegénységnél is elengedhetetlen három osztályon kivűl a módosabbaknál következnek a kis-házból nyíló éléstár a pinczelejárás fölött, azon túl a nagy kamra (magtár), sőt néha a házzal egy födél alá vett istálló, fészer, pajta is. A ház hosszában, legalább a lakosztály előtt, kő- vagy csinosan faragott faoszlopokon nyugvó l — 2 méter széles tornácz, alatta mindenféle házi szer- számok, sokszor gabonatartó hombár, a dunai-tiszai vidékeken pedig az ú. n. szúnyogháló. így nevezik a tornácz alatt álló nyoszolyát, melyet a tornácz mennyezetétől a földig érő bodorvászon-féle fátyol-szerű, házi készítményű szövet vesz körűi, mely a szúnyogot kizárja, de a légjárást nem akadályozza. Ez a legifjabb vagy legidősb nő ágyas háza, mindaddig, míg a csikorgó hideg be nem áll. Nagyobb városokban (Debreczen, Kecskemét) a czivisek (parasztgazda osztály) házai ugyanilyen terv szerint épültek s vannak beosztva. Különbség csak az, hogy a tornácz szélesebb a szokottnál, s annak utczára eső vége kis benyíló szobává van rekesztve, s így az utczai homlokzat három ablakkal, zöld redőkkel ékeskedik. Az ilyen házaknál szembetűnők a ház falával majdnem egyenlő magasságú kőfal-kerítések erős kis-ajtó és kapu szerkezettel ellátva. Tanya. De az alföldi magyarnak két háza van. Az idegen, ha a Budapestet környező kisebb falvakat elhagyja, akár délre a kiskunsági, akár keletre a kecskemét-tiszai nagy síkságnak veszi útját, le Zomborig és ki Debreczenig, a nagy rónaságot mindenfelé tanyákkal behintve találja. A tanya az alföldi magyarnak második háza, ha ugyan nem első; legalább is úgy viszonylik városi házához, mint hétköznapi ruhája az inneplőhöz. Szántóföldjei a várostól távol esvén, azoknak kellő mívelése a tanya nélkül lehetetlen volna. Ha maga a gazda, sőt az egész család kinn