Seite - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

112 nem boszúálló, legkevésbbé orozva boszúálló; a boszú állásnak legnyomo- rultabb eszközére, a gyújtogatásra soha sem gondol. Es ha gyúladás van, rögtön torkon szorítják a mi hatalmas faragóink; lárma, kiabálás, vezényszó nélkül némán emelgetik fejszéiket, a tető néhány perez alatt összeroskad, s a szélvész szárnyaiba kapaszkodó zsarátnak érez kezük közt fullad meg. Bosszúállásról szólva, megemlítjük alkalmilag azt is hogy az alföldi magyarság területén általában a közbiztonság is sokkal szilárdabb mint a hogy ezt azok képzelik, kik népünket rémregényekből vagy a ponyva- irodalomból tanúlták ismerni. Igaz, hogy a tulajdonjogról alkotott saját- ságos fölfogása nem mindenekben egyez a positiv törvénynyel; vadászati, halászati, erdészeti, legeltetési törvényekkel szemben könnyen megalkuszik lelkiismeretével, s ahhoz nyúlni a mit a természet ád ingyen, és „a mi virágról teremu (gyümölcsféle), nem tartja főbenjáró bűnnek; a tilosban legeltetés nagyobb gazdákon is megesik, épen úgy, mint serdűlő fiaikon a gyümölcs- félék elgazdálkodása ; de a fáradság és munka árán szerzett tulajdont tiszteli, a rovott embereket kerüli, az orgazdát gyűlöli és útálja. A könnyűvérű fiatalság — ha elintézendői vannak — nyiltan keresi fel egymást; fütykössel harezol, késsel soha. Még a pásztorember is előre kitűzi az időt és helyet, a hol találkozni akar, s megjelen a harezon bojtárjaival. Először hajítófával (mindkét végén kihegyezett keményfa czövek) lövöldözi egymást, azután kerül fokosra és kampós botra. Útonállás, tervezett rablás, rablógyilkosság és brutális vérengzések esetei légritkábbak az alföldi magyarság területén. Az idegen, úton találkozva ezzel a kevés beszédű, komoly barna arczú fajjal, a mint kifordított subájában ballag az úton, vagy háromlovas könnyű szekerén, vagy gyors paripáján robog vele szemközt : álmodni sem merne arról a nyájasságról, melylyel az idegent házánál, vagy épen cserényénél fogadja, és arról a biztonságról, melylyel közötte útazhatik. E nagy síkságon legfölebb a juhászkomondorok űzik az útonállás mesterségét hivatás-szerúleg. Munka. Munkában szívesen segít egymásnak a magyar ember. Építkezéseknél mindenki számíthat nemcsak rokonai, de minden ismerőse, sót haragosa, szóval az egész falu segítségére is (kaláka-, móva-, áldomásba'). Ez oly kötelesség, melyet mindenki csak oly szívesen teljesít, mint gyúladás esetén a vízhordást és oltást. Az ilyen segítség jutalma a munka végén egy kis