Seite - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

113 áldomás, néha egy „szépen köszönöm" szó, melyre a haragos azt feleli: „szívesen komám, máskor is; azért a haragot megtarthatjuk ám!" Bizonyos munkák mulatság- és ünnep-számban mennek. Ilyenek a kukoriczafosztás (tengerihántás), mely leánynak legénynek közös találkozója, s a mely alkonyattól éjfélig dal, tréfa, mese, piros csövek csókváltsága között tart napról napra, sőt hétről hétre ; a kendertilolás holdvilágos éjszakákon, melynek csattogását azonban csak távolból hallja a lovat őrző legény; a fonó, hol a dalok születnek, hol a mesék, mondák, legendák, az elbeszélőnek meglepő előadási képességéről és eredeti felfogásáról tanús- kodva teremnek és terjednek, hol a meggyújtva felhajított csepű-göngyö- legtől (kicza) kérdik meg a házasság dolgát. Ha a csepű felhajítás közben lobbot vetve ég el: bizonyos a lakodalom; ha ellenben égve hull le: várni kell tovább. Az újjak gyorsan mozognak, a fonál futva-fut a pergő orsóra, s néha megtörténik, hogy a pajkos lyány a szerelmes legény hosszú haját is bepödri a fonálba, de annak a legény az oka; mit keres ott a haja? Sok helyen a szőlő őrzése is a leányok feladata. A mint a szőlő zsen- dülni kezd, az összes leánynép elhagyja a falut, kimegy a szőlőhegyre, ott süt, főz, nagy hujjákolással riasztja a seregélyt, és őrzi a szőlőt egész szüretig. Félig munka, félig ünnep a szüret. Munka: mert Nagy-Uramnak is, holott a gömbölyű keze már rég nem érinté az eke szarvát, Nemzetes Uramnak is, a ki csak béresei által munkálkodik, és Nagyságos Uramnak is, a kinek nevében gazdatiszt parancsol, — fel van gyűrve két karján az ingújj; doctor medicinae és juris Uraknak, sőt még a Főtisztelendőnek csókhoz szokott kezei is megmarkolják a cseberhordó rudat és űzik a szüreti sportot. Ünnep: mert a szedők háta mögött nem ispánkodik senki; annyit végeznek, a mennyit akarnak; holnap is nap lesz. Délben ebéd, de nem négy fal között, hanem a hajlék előtti zöld gyepen, vagy a nagy diófa alatt; nem is ezüstre terítve; bádog kanál, vasnyelű kések járják itt. Sánta lábú asztal körűi hordókon végig nyújtott deszkaszálakra telepszik a hívott vagy magától jött, de egyformán szívesen látott vendég; juh-húsos kása, szüreti káposzta, pörkölt hús, — minden kitelik a bárány korától fogva e czélra hizlalt ürüből és néhány hüvely egészben belefőzött édes piros paprikából. A kinek az egészsége megkívánja, fekete kávét is kap, de itt nem porczellán csészékben, hanem apró boros poharakban; köszönje meg, ha nem evőkanalat kap hozzá, hanem a régi asztalfiókból kerül valami ős-időbeli pakfong, öreganyáink kávéskanala. A czigány jár hajlékról M. 15