Seite - 117 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

117 kevés szalonna, kenyér és víz. (Sokan csúfolják is e miatt a magyar népet, hogy akkor él legroszabbul, mikor legtöbb erőre volna szüksége. Nem kell elitélni; nincs ideje a hús-főzésre.) Ez így megy hétről hétre, míg az aratás, hordás és nyomtatás tart, két hónapon keresztül. Elvétve találkozik egy, a ki belebetegszik, egyébként egészséges mind. Még a halál is, mintha ámúlna a látványon, felfüggeszti kaszáját ezen idő alatt. Aratásban leg- Kaszaélesítés. ritkább a halálozás nálunk. Pusztai s nagyobb gazdaságokban kis kézi-patika van berendezve. Érvágó, árnika, rákszem, jég, rántott leves, thea minden pillanatban kéznél. Bizonytalan tünetekre pedig azok a kis „mihaszna" piros kásaszemek melyektől, a szegény ember kész egy pillanat alatt jobban lenni a nagyságos asszony megnyugtatására. És a hosszú nehéz munka nemcsak egészségét, de jó kedvét sem meríti ki. Vallásos érzülete gyakran megbuzdúl aratás közben is a korosabb aratónak; ajkáról hálaadó énekét lehet hallani, míg két karjával a kövér kalászmarkot szorítja keblére. És két hét multán, mikor leteszi sarlóját,