Seite - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

122 kevés dohányú" csúfolódás, az elszegényedést példázza a magyar nép- humorban. „Vermem ugyan elég van, de kenyerem nincsen." Ugyanez a néphumor, — mint föntebb, a lakodalmi szokásoknál érintve volt, — az üres vermeket a lakodalmi rendbontók féken-tartására tartja készen. Az ugar-tartásban rendetlenkedő embernek „könnyen fölveri a pipacsát a búza", mint gúnyolódva szokták mondani. Ez az ugar-rendszer szigorúan megtartatott, s megtartatik ma is oly helyeken, hol a tagosítás még nincs keresztül vive. Itt a telekföldek három osztályban (nyomás, forgó, calcatura) míveltetnek, egyikben búza, másikban tavaszi, a harmadik ugarnak hagyva, melyet szabadulástól a következő nyárig a barom jár, tapos, kövérít, irtja benne a gyomot; a melybe hiába vetne a gazda; ha vet, lejárja a jószág. Külön düllőkben vannak csoportosítva az apróbb földek, u. m. kukorieza-, kender-, burgonyaföld, néhol szilvások, gyümölcsös-kertek. A földek méreteinek elnevezése a különböző vidékek szerint különféle. Volt-jobbágy helyeken általános volt a telek (sessio) elnevezés. Egy telek föld állott 24—40 holdból az ezekkel együtt járó legeltetési, faizási joggal. A holdak 1200 (magyar hold), vagy lóooQ ölekben (katasztralis) számít- tatnak. Vannak helyek, hol „véka", „zsák", „kila" számra mérik a földet a belevetett mag mennyisége után. Másutt láncz, (ezer • öles), másutt pózna, másutt lécz (egy lécz = 1 6 hold), a Jászkunságban redemtió-forint képezi a számítási egységet; a kaszálókat „nyilas"-oknak hívják. Minthogy a magyarság közt eredetileg kevés ember volt föld nélkül, sőt kevés van még ma is : a napszámos osztály kevés számból áll s a mi van is, a nagyobb városokba, főként a fővárosba siet ; ennélfogva a kétkezi munka drága. Tavaszszal a kerti munka 50 kron kezdődik, mely a munka- szaporodással folyvást nevekedvén, a kaszás-munkánál tető-pontját éri cl, a mikor egy jó kaszás 11/2—2 forintot keres naponként. Ezért valamire való gazda, ha aratásban nem is, de szénakaszálásban megfogja a kaszát s versenyt dolgozik napszámosaival; sőt ha életrevaló, az „elókaszás" czímet sem engedi másnak. Egyébként, ha még oly gazdag volna is, munkásaival egy kenyéren van, valamint házi cselédeivel is. Gazda-háznál nem sütnek-fóznek külön. A cseléd bérét utólagosan szokás kiadni, rendszerint vásári alkalomra. A bér annyi, hogy a cseléd nemcsak ruházkodhatik, de boldogúlhat is belőle. Nem egy ember, a ki fiatal korában béreskedett, ma az első gazdák között áll,