Seite - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

124 vulgáris néven, hanem e gyöngéd szóval: „az atyafiak". Nem is volt a magyar alföld vallási villongások színhelye soha, s hogy minő bölcsességgel intéztük felekezet-közi ügyeinket, mutatja a czikkünkben tipusúl vett Kecskemét példája, hol nemcsak az összes polgári hivatalok betöltésénél volt meg az egymás iránti hagyományos figyelem, de még a képviselő- választásoknál is állandóan fenn van tartva az elv, hogy egyik kerület képviselője katholikus, a másiké protestáns legyen. A templomokban mindenütt példás csend és rend, mely utóbbi főként a templomból való kijövetelnél tűnik ki sok helyen. Először a leányok kor szerint, utánuk a fiatal asszonyok, végre az idősebbek. Azután a férfinembeli fiatalság, úgy a férfiak, végre az elöljáróság. Mind egyenkint, lassú léptek- kel; nincs rá eset, hogy valaki az előtte menőt megelőzné. Nem is volna tanácsos, mert nem a Tisztelendővel gyűlne meg a baja, hanem a biróval. Azontúl a templom előtti (sok helyütt kerített) tér átváltozik a községi és társadalmi élet központjává. A biró itt teszi közzé a felsőbb rendeleteket, községtanácsi határozatokat; itt vitatják meg s döntik el a községet illető kérdéseket Itt állapítják meg, a közmunkák hetirendjét: a kaszálás, aratás, gyűjtés, szüret kezdetét, a napszám, főként a kaszás napszám értékét; sőt régebben itt mondták ki az arató-részt is, mely ellen nem volt fölebbezés; nem is volt rá szükség, mert, noha maguk a gazdák határoztak, de oly méltányosan, hogy a „szegénységinek nem volt oka panaszra. Egész kis parlament, tisztességgel folyva le, mert a birónak, de még a helynek is megvan az illő tekintélye. De ha a kérdés mélyen érinti a magán érdekeket, vagy a biró ellen támadás készül, nem ritkaság a heves szóváltás sem, a mikor aztán zúgás támad, s a nép feleselve oszlik szét. De nemcsak parlament, törvényszék is volt hajdan. A tolvajcsínyen kapott vagy garázda engedetlen legény, a házasságtörő, a káromló itt vette el büntetését 6—12 pálcza- vagy korbács-ütésben. A fiatalság a két isteni tisztelet közötti időt itt szokta tölteni beszél- getéssel, játékkal, de minden zaj nélkül, mert pázsitra, játszó helyre menni két templom előtt illetlen. Két templom után szabad a pázsit, kiürül a templomtér; de nem sokáig marad üres. Megjelennek az éltesebb és érde- mesebb férfiak, s pipaszó és csendes beszélgetés között töltik el az időt a templom árnyékában. A templom tövéből, sőt szentélyéből nőttek ki ünnepi szokásai is. Legjobban kezére esik még a szegény embernek is a karácsony, a mikor