Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

126 étel-ital bőven, melyből a szegénynek és a bethlehemeseknek is jut. A karácsonynyal együtt járó névnapok, — István, János, a fél város ezen a néven neveztetvén, nemkülönben az Aprószentek, melyen a legény 4—8—12 ágra font síbárjával (másutt mustár) a lyányos házakat sorba járja és a sivalkodó hajadonokat minden betegség ellen óvó ütlegeivel fel- frissíti, — karácsony-számba mennek mind. Az asztal egész héten át terítve minden háznál, bőven osztja kincsét látogatónak, köszöntőnek. A húsvét mértékletesebb. Piros tojásai, szentelt sódarjai mosolyognak a terített asztalon, de a látogató már ritkább, mint karácsonyban. Annál zajosabb a húsvét másodnapja, melyen az ifjúság locsolni jár, s a kútak mellett vödörrel öntik nyakon vagy épen dézsába mártják a vigyázatlan leányt, a ki maga kereste magának a veszedelmet, de nem haragszik érte; sőt másnap aztán visszaadja kamatostul, mert az az ő napja. Ugyancsak húsvét másodnapján cserélik ki a különben kevés vidéken szokásos mátka-tálat is, melyet a jó ismerősök vagy ismerkedni akarók süteménynyel és palaczk borral megrakva, küldenek valahova, a hol a kiszedett tárgyakat kicserélik, s ez által a küldővel össze-mátkásodnak, a mi azonos jelentésű a társ-pohár\\á.ssd\. A pünkösd már egészen nyugodt. Ennek másodnapján (mert sátoros ünnep első napján nem szokás a faluból kimenni) vidéki ismerősök érkeznek, nem üres kézzel. Ha vendég nincs, délután vetés-nézni jár a gazda felesé- gével együtt. A nagypéntek csendes elmélkedés és bojt napja országszerte; még a kálvinista is böjtöl e napon és csak meggy-levest és mákos-tésztát főz. Nagypénteken, nagyszombaton nem vetjük ekénket a földbe, mert Krisztus e napokon volt abban eltemetve. Az úrnapi körmenetek fénye, mozgalmassága, fehérbe öltözött leány- káival, buzgó zsolozsmáival a templomtéreket és útczákat sugározza be. A körmenetek koronája hazánkban kétségkívül a fővárosi Szent-István-napi körmenet augusztus 20-án, midőn a szent király ereklyéje, a „düchewseeghes zenth job keez" körűlhordoztatik. A körmenetben az összes papság vezetése alatt az előkelőségek, a hivatalok s a fővárosi nép nagy sokaságán kivűl, részt vesznek nemcsak a főváros vidéke, hanem a távolabb eső megyék népei is, kik e napra különböző tájviseletükben fölsereglenek. Év utolsó estéjén (bővöd-, bévöd-este) mindenkinek jól kell utoljára lakni a megrakott asztalról; alkonyat után hamus fazekak, puskák és taracz-