Seite - 131 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

131 mint vallásához, a nélkül hogy itt vagy ott türelmetlen vagy haragtartó lenne; ezért összeütközésre még a legszenvedélyesebb izgalmak között is ritkán kerül a dolog. Ha az ellenjelölt vagy ennek ajánlói megnyerték tetszését, otthon marad, hogy ha nem használhat neki, ne is ártson. A vesz- tegetés is az Alföldön vert legkevésbbé gyökeret. A jelölt borát megiszsza ha szívesen adják, de arra kevély hogy pénzért vagy borért adja el szava- zatát. Sok helyen a szavazók lelkiismerete erős helyhatósági fegyelem alatt áll, s ha egyszer az elöljáróság kitűzte a zászlót, az egész község alatta megy. A szögrehúzót, a gyanúst, a garázdát egy vagy más ürügy alatt veszteglésre szorítják, hogy ne gyalázza a helységet. Míg a választási előz- mények folynak, heteken keresztül zászlóktól, falragaszoktól virágzik a község ; a nők is, kiknek honleányi kötelességeire a jelölt urak nem egyszer s nem is eredmény nélkül hivatkoznak, élénk, sőt szenvedélyes részt vesz- nek a korteskedésben. Választás végén a bukott párt csendesen elvonúl, a győztes pedig riadallal ünnepli győzedelmét, a nagy áldomás után egyre lohadó élénkséggel haza robog, éljenzéseivel még egyszer fölveri az alvók nyugalmát. Más napra csöndes minden. Az sem ritkaság, hogy a választásra külön táborban vonuló ellenpártok választás után összevegyülve térnek haza a győztes lobogója alatt, mert hiszen a megválasztott nem egy pártot képvisel most már, hanem az egész kerületet. De ha elcsendesül is a választási zaj, a szellem nem alszik. Ezt ébren tartják, sőt aczélozzák a társas körök, a minden kisebb-nagyobb városban évtizedek s főként a hatvanas évek óta fennálló úri kaszinók mintájára alakúit, névleg ugyan tisztán közmívelődési, de valóságban inkább politikai színezetű intézmények. Ilyen kör minden helyen van már legalább egy, a nagyobb helyeken hármával, sőt tízével is. Mindegyiknek megvan a maga saját választotta neve (szabadelvű, negyvennyolczas, függetlenségi, gazdasági, iparos, polgári), mely azonban sokszor valamely gúnynévbe (ökrös, mezitlábos, pusztakereső, faggyu-gyertyás) enyészik el, sokszor ismét a vezérszerepet vivő egyéniség, vagy épen a kör szolgájának nevét veszi föl. Minden körnek megvan a maga, aránylag széles alapokon szervezett hivatal- kara, úgy rendezve be, hogy, mivel a magyar ember, mint minden ember, szereti a czímeket, mennél többnek jusson belőlök, s a ki pénztárnok, gazda, számvevő, ellenőr, könyvtárnok nem lehet, lehessen legalább választmány. Elnökségig kevésnek emelkednek a szemei, mert ezzel a méltósággal előkelő úri embert szoktunk megtisztelni, a kinek pártfogása egy s más haszonnal 17*