Seite - 134 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

134 isteni tiszteletnek vége van, következik a második prédikáczió, melyet a községi biró s városokon valamelyik jegyző tart, s melyet az uraimék nagyobb figyelemmel hallgatnak, s jobban is megértenek, mint imént a tisztelendő kemény dorgálódzásait. Az ezer barna fej, az ezer fekete suba- gallér közül a hirdetőre függesztett szemmel vési emlékébe a hallottakat, s haragos vagy jókedvű morajjal mondja ki Ítéletét, kivált a legutolsó czikkre, mely rendszerint bizonyos polgári kötelességre való emlékeztetést foglal magában, melynek nem teljesítése a „végrehajtó", vagy — mint néhol nevezik — „erőltető" látogatását helyezi kilátásba. A jegyző leszáll a hivatalos állványról (nagyobb helyen a városháza erkélyéről) és a „sokfejű szörny" pipára gyújt, csoportokra oszlik, tana- kodik, híreket és eszméket cserél, míg a déli harangszó és az „asszony" iránti köteles tekintetek haza nem parancsolják. Ez a városház tere népünknek politikai és társadalmi iskolája. Mint egykor az athenei polgár, a ki itt megjelen (s ki ne jelenne meg vasárnap ?) „nem foglalatos egyébben, hanem csak újságnak beszélésében és hallgatá- sában". A pártküzdelmek — ha vannak — itt folynak le; mozgalmas napokban a szónokok, a népvezérek itt adják egymásnak, vagy fojtják egymás torkába a szót; a képviselőjelöltek itt buzdítanak, fenyegetőznek, Ígérnek, s itt szedik első babéraikat a harsogó éljenekben, vagy, ha hang- jukból a kellem, modorukból a jó izlés, beszédükből a meggyőződés hiányzik, itt kapják ki a magukét attól az irgalmatlan ostortól, a mivel ezeknek a subás parasztoknak kaczaja végig csördít rajtok. Mert meg tudja Ítélni. A város- vagy község háza előtt (s egyebütt is a köztereken) hosszú padok állanak a közönség kényelmére. Ezek a padok (szakáll-szárítók, csúfolók széke) hétköznapokon a községi tisztviselők és éltesebb tisztes egyének gyűlőhelye. Egy másik „kör", mondjuk, egy másik szárazmalom, hol a régi emlékek megőröltetnek, adomák fogannak, ötletek szülemlenek, kedélyes évelődések rakétái sisteregnek és a szelid emberszólás gyakorol- tatik. Ma már ezeknek is tűnőfélben a napjok, de atyáink idejében, mintha a patriarkhák sátrai, vagy a Priamus kapuja előtt állt volna az ember. Szálljunk vissza közéjök. A tiszti karban biró uram a feje (tudniillik a látható fő, mert a látha- tatlan a jegyző, a „kis-isten") az egész tanácsnak; törvénybiró uram az apróbb pereket itéli fejből ; második biró uram a közvagyont kezeli ; borbiró uram kötelességeit a neve határozza meg; az ő gondja az italmérés akár