Seite - 136 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

136 Az egész közigazgatásnak élő hivatalos ujsága a dobos-bakter, kinek e hivatalhoz illő tüdővel kell birnia, azon kivűl kellő tekintélylyel, sőt bizonyos leleményességgel és humorral. Bizony nem is kis mesterség az, a mit jegyző uram ma papirosról kihirdetett, újra elmondani észbS/\ és elmondani szó-hiba nélkül, bele-sűlés nélkül. A közbeszólások és meg-észrevételezések az útezai közönségnél is csak úgy divatban vannak, mint a parlamentekben. Azokra neki rögtön vissza kell vágnia, különben jobb ha a föld megnyílik alatta. Néha rögtönzésekre is vetemedik, melyekért köztetszés a jutalma. Ilyen- formák „A városba bejött az ellenség, a kinek fegyvere van . . . (jól eldugja, mert pórúl jár).tt De a mulandóság ezen világában minden változik. Birókat, szenátorokat a nép szeszélye, — tizedeseket, hadnagyokat a biráké elnyeli, eltemeti mind. Jönnek és eltűnnek a közélet magaslatáról ; csak egy személy van, a kinek lábai előtt a változandóság hullámai ártalom nélkül folynak el: ez a város kocsisa. Mert birót, szenátort annyit kap az ember, a hányat akar, de a lovak mellé ember kell. Ember bizony még két lóhoz is, hát még négyhez, a melyen minden valamirevaló város urai járni szoktak. Hát még az öthöz, mely azonban csak Jászberényt vagy Debreczent illeti meg. De ösmeri is a világ az ilyen ötös fogatokat kocsisostúl jobban, mint a hintóban űlö főbiró urakat. És még egy örökös hivatal a nem rég múltból : a város gazd' asszonyáé. Mert valamint a ló, úgy a főző kanál sem jó, ha kézről-kézre jár. Igen. A városnak gazd'asszonya is van, és van hozzá való konyhája, konyha- edényei, katlanai, kemenczéi, terítékei. A majdnem fizetés nélkül szolgáló városatyáknak az immunitáson kivűl volt még letéve némi hasznuk az ősi elvből: A ki hol dolgozott, ott egyék. E szerint, ha birák uramék Ítéltek és tárgyaltak : ülés végével kiki haza oszlott a maga asztalához ; de, ha külső munkában voltak foglalatosak, ha jószágot számláltak, gabonát részel- tek, erdőt vágattak, kaszálót osztottak, nádat árvereztek, deputáczióban jártak : semmi napidíj ilyenkor. A napidíj ott várta őket a város kéményén kanyargó füst alakjában. Borról borbiró uram gondoskodott; húsneműt, fűszereket a város boltjai és mészárszékei szolgáltatták, melyek mind úgy voltak bérbe adva, hogy az ilyen „accommodatio" előre be volt tudva. A királynak, a palatínusnak, a főispánnak is nem egyszer volt neve napja az ő kalendáriumukban, hogy a tanácsbelieket ne is említsük; ezen czélokra a zálogot és bírságot a juhászok szolgáltatták, kiket akkor kapott az ember