Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

138 tekintetben úgy kell berendeznie, hogy akár hónapokig se szoruljon se boltra, se piaczra, se szomszédba. Lisztje, főzeléke őszszel, zsiradékja télen bekészítve egész esztendőre; mészárszéke részint a padláson felfüstölt hús, részint az udvaron sereglő baromfi-féle, még pedig oly szép számmal, hogy népes és vagyonos családok is egész éven át alig néhány forinttal „gazdagítják" a mészárost. Mindezt napról napra csendben előre nézve intézi; ez az ő állandó mulatsága úgy, hogy családi tanácsot csak a nagyobb és fontosabb alkalmakra gyűjt össze az atyafi- vagy szomszédasszonyokból. Ilyen nagyobb mulatság a tarhonya-készítés sikértől összeálló lisztből, melybe tojást verhetnek bármennyit, de vízből egy csöppnek hozzákeveredni nem szabad, tavaszi verőfényes napokon, midőn a tarhonya-rostákból a négy-öt pár csontos kéztől gyúrt tészta apró sörét-szerű szemei hullanak s az udvar hosszában fehér abroszszal leterített asztalokon száradnak nyári eleségül. Hasonló gondoskodással készül egy másik szárított tésztanemű, a lebbencs is. Mindkettő szárított állapotban sokáig eltartható, tartalmas és könnyen elkészíthető eledel, ezért nemcsak a pásztor-cserényeknél, vagy a cselédek heti eleségében, de még a mérnök urak pusztai étrendjében is kiváló helyet foglal el. Még fontosabb a szappanfőzés, melyet régi magyar asszonyaink ma is szíksóval eszközölnek, mert igaz ugyan, hogy ez két- három napi munkába kerül, de megnézheti aztán a király is! Fehér, mint a gyolcs; kemény, mint a kő; jól habzik s még sem kopik, nem zsíros; azon kivűl a kék szappana, a mi a szódán főttnek nincs, maga megéri a fárad- ságot. Még a lúgját sem öntjük ki, mert a fonálmosásnál az is aranyat ér. Törekszik is minden jóravaló asszony, hogy mennél több szappanja legyen, mert a mestergerendán a gazda czímere a könyv, de a gazdaasszonyé a szappan ! Aztán jóravaló asszony nem is mos idei szappannal, mert az még nincs kiszáradva. Már pedig, ha azt akarjuk, hogy tavalyi is legyen, akkor a leölt sertések tepertőjét idejében le kell önteni hamuval, hogy a torkos cselédség el ne horgászsza. Ilyen fontos czikke levén a háztartásnak a jó szappan, nem csuda, ha főzése mulatság számba megy, melyre, mint valami ünnepélyre, a bizalmasok összegyűlnek, sőt az atyafi-lányok is oda paran- csoltatnak tanúlni. A leggondosabb vigyázattal, de mégis csak találomra s marokkal mércsikélik és rakják az üstbe a lúg elemeit, a szíksót és meszet, s míg a keverék forr, a tisztasághoz szokott alakok most mint a Macbeth boszorkányai, legelnyűttebb ruháikba patyolálva állják körűi a fortyogó üstöt, kezükben tartva a lúg-mérő tollat, melyet koronként a