Seite - 140 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

140 folyadékba mártogatnak. Mikor a lúg egyszerre eleszi a bele mártott tollat, ez annak a jele, hogy elég erős. Ekkor higgadni engedik a keveréket egy nagy dézsában, s mikor leülepedett, a tiszta lúgot újra felöntik, s bele a zsiradék-félét, melyet aztán nagy vas-kanállal csendesen kavargatnak mindaddig, míg a szappan el nem válik a lúgtól. Ez a kritikus pillanat. Ha elvált : egy kis ozsonnában nyilatkozik a diadal. Ha nem akar elválni, ha az emberi tudomány önmagából kifogy, természetfeletti erőkhöz folya- modunk, melyeket babonának nevezünk s a melyekből megtanúlunk annyit, hogy minden babonánál hathatósabb a jó lúg, melyet újra kell készíteni. Ha készen van, lemerjük, keretbe öntjük, s benne hagyjuk míg meg nem keményedik; akkor kiveszszük, koczkákra szeldeljük, s felrakjuk a mester- gerendára. De nemcsak a szappanfőzésben tűnnek ki asszonyaink, hanem a mosás- ban is. „A tisztaság egészség" — mondja a magyar asszony, s ezt a helyes elvet derekasan meg is valósítja. Agyneműje, asztali abrosza s a család minden fehérneműje olyan, „mint a hó", pedig a vászon legtöbbnyire közön- séges házi vászon. Gyolcsot csak ünnepi ruházatúi használnak. Mosáshoz legjobban szereti a magyar asszony az eső- és folyóvizet. Télen, mikor esővízgyűjtésről szó sem lehet, a kútvíz is megjárja; de, a hol folyóvíz van, a legcsikorgóbb hidegben is annak adnak elsőbbséget. Az apjuk, vagy a család valamely férfi tagja léket vág a folyó jegén, a fehérnép pedig össze- szedi a „sulykolni valót" meg a munkához való eszközöket: a mosó-széket meg a sulykot. Egy marék szalmát tesz a lába alá a lék mellé s hozzá lát a lucskos munkához. Olykor többen, vagy épen sokan hurczolkodnak ki a jégre s olyan pattogó sulykolást visznek véghez, hogy zeng bele az egész vízkörnyék. Mennél nagyobb a hideg, annál inkább kipirúlnak az arczok és kezek, s ritka, hogy az ilyen sulykoló asszonyok, lányok csak náthát is kapjanak. Pedig bizony ugyancsak vékonyan vannak öltözve s még a vékony szoknyát is fölakgatják két oldalt. A mosáshoz boltból venni a szappant csak olyan szégyen, mint a kenyeret piaczról hordani vagy péknél sütni. Mert mi itthon-sült kenyérrel élünk, s nálunk az a „híres" asszony, a ki nem tud kenyeret sütni. A kenyér anyaga nem jő tekintetbe, mert „a jó asszony fürészporból is jót süt"; egyébként az egész Alföld nagy részben búzakenyérrel él. Egyszerre több kenyeret, négyet-hatot, és pedig jó nagyokat szoktunk sütni, s a kenyér bevetésénél mutatkozó ügyességet az asszony egészségének s karja erejének