Seite - 147 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

147 A Húgó hetében kelt baromfi eldöglik. A dinnyét Húgó után lehet vetni, de legjobb az esztendő századik napján, melytől ismét század napra várhatni zsendűlését; valódi érésideje azonban két L'òrincz köze. Medárd a kaszálás hete ; Gothárd napján vetjük az ugorkát, Úrnapján ellenben a téli retket. Péter-Pálkor megroppan a búza töve; Sarlós és Illés között mozog az aratás. Két asszony napja közt kell gyűjtögetni télére a tojást. Illés hetében hordhatunk, István királyXyA nyomtatunk; (István királyival búcsúznak gólyáink is). Kisasszony hetére jó gazdának zöld a rozsvetése; a búza Szent-Mihály el'òtt két héttel és utána két héttel vethető legalkalmasabban. Egyébként úgy is szoktuk mondani : Őszit porba, tavaszit sárba, azaz : minél korábban mind a kettőt. A márcziusi hó árt a földnek, még ha zsákban húzzák is rajta végig. Használ ellenben a leány arczának mosdásra. Fekete karácsonyra fehér húsvétot jóslunk. Terézia Vendel-lel szüretel, de bora csak Márton napra forr ki. Lukács, Dömötör juhászt számoltat, valamint hogy őseink is Dömötörre szokták befejezni évi számadásukat a törökkel. Przsébetve a rideg gulya, Katalinra a szilaj-ménes kerül haza. Luczának nem marad más, mint a Lucza-napi szél, továbbá a Lucza-napi aprólékos babonák, és a Lucza-széke, melyet Lucza-napján kell munkába venni s karácsonyra elkészíteni úgy, hogy a közbeneső napokon is napon- ként tegyünk rajta egy-egy vágást. (Innen a példabeszéd: „úgy készül, mint a Lucza-székeu = lassan.) Ezen a széken ülve aztán karácsony éjszakáján legény, leány megláthatja a jövendő-belijét, valamint a boszorkányokat is, a kinek van hozzávaló szeme vagy ihlete. De mit törődünk mi Luczával és az ő szélvészeivel, mikor az Advent vesz körül bennünket a maga borús egével és derűit nyugalmával; mikor meleg szobánkból, telt kamaránkból ki van zárva legalább néhány hónapra a törődés és aggódás! Reggeli nyolcz órakor az Isten házába megyünk énekelgetni, onnét a piaczra vagy a községházához szót érteni; délután a kovácsműhely vidám sziporkái, vagy a száraz-molnár lisztes sapkája hívogat- nak politikai eszmecserére; estefelé a jószágot látjuk el. Ez a napi rendje annak az embernek, a ki ezelőtt négy hónappal hétszámra nem aludt egy húzómban négy órát. Estére kigyúlad a mécs a „nagy házban", s míg a fehér nép újján gyorsan fut orsójára a fonál, mi olvasunk nekik fennhangon, népies lapokból, szent vagy nemzeti történetekből, Petőfi és Arany műveiből, s mind abból, a mit a „kör" könyvtára nyújt. 19*