Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1
Bild der Seite - 150 -
Text der Seite - 150 -
150
partok, melyek az alföldi folyók árterein emelkednek, jelzik az akkori
emberek lakhelyeit. Ezek a halmok nagyban hasonlítanak a Pó-völgyi
terra-marékhoz. Czölöpépítmények voltak ezek a mocsáros folyóparton,
agyaggal kitapasztott sövényekből alkotott kunyhócsoportok, melyekből
a konyha-hulladék, az eltört cserepek és eszközök, s minden szemét a
czölöpök közé hullott és a kunyhó alatti hézagot idővel megtöltötte. Ha
azután a bűz és az elszaporodó férgek a kunyhókat lakhatatlanokká tették,
vagy ha véletlenségből tűz hamvasztotta el, a lakók elhagyták a régi helyet
és a szomszédságba telepedtek le, honnét hasonló okból idővel az azalatt
megtisztult régi helyre ismét visszakerültek s újra meg újra fölépítették
kunyhóikat századokon keresztül úgy, hogy ily módon hatalmas halmok
képződtek csupa hulladékból és szénrétegekből, melyeknek fölszíne, mint
példáúl a tószegi pusztán, tíz vagy tíznél is több holdra terjed. A Tiszának
évenkénti áradása gyakran elmossa az ily halmok egy-egy részét, s akkor
látja az ember a sok réteget egymás fölött, néhol húsznál is többet. Számuk
bizonyítja, hogy sok század múlt el, míg a halom mostani magasságára
nőhetett, s hogy mily lassú volt a művelődés kifejlődése; mert a felsőbb
rétegekben talált eszközök, ételhulladékok és cserepek alig különböznek
azoktól, melyeket az alsóbb rétegekben találunk.
A legfelsőbb rétegben egy későbbi kornak néhány maradványára is
akadtunk, így a tószegi halmon népvándorláskori csont-csattra és arany
fülbevalóra. A szegényes maradványokból azonban mégis alkothatunk az
eredeti lakók kezdetleges műveltségéről némi fogalmat. Mint halászok és
vadászok éltek azon emberek ; ezt bizonyítják a sűrűn található folyami
kagylóhéjak rétegei, halpikkelyek a fazekakban, az átlyukgatott vadkan-
agyarak, a medvefogak, az őz- és szarvascsontok, melyek mind föl vannak
hasogatva, mert a velőt csak így lehetett belőlük kiszívni ; de közben-közben
találunk megszenesedett búzát és kölest is, tehát ismerték már a földmívelést,
de agyag bögréiket még korong nélkül készítették, s igen egyszerű módon,
újjaik nyomásaival díszítették, néha fonott zsinórt is nyomtak az edény lágy
agyagába. Ezek s a kis átlyukasztott agyagkorongok, melyek hol háló-
sulyozókúl, hol a fonalak nehezékeűl szolgáltak a szövésnél, mutatják, hogy
a nők ismerték a fonás, szövés és hálókötés mesterségét. Agyag-kláris és
átfúrt szarvas- és vadkan-fogak díszítették nyakukat, sőt a művészet első
csiráira is ráakadunk már ezen halmokban, agyagból kezdetlegesen alkotott,
kis állat-alakokban, melyekben a kutyát, a disznót, a juhot, a szarvasmarhát,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Band 9/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (1)
- Band
- 9/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.16 x 21.91 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch