Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

150 partok, melyek az alföldi folyók árterein emelkednek, jelzik az akkori emberek lakhelyeit. Ezek a halmok nagyban hasonlítanak a Pó-völgyi terra-marékhoz. Czölöpépítmények voltak ezek a mocsáros folyóparton, agyaggal kitapasztott sövényekből alkotott kunyhócsoportok, melyekből a konyha-hulladék, az eltört cserepek és eszközök, s minden szemét a czölöpök közé hullott és a kunyhó alatti hézagot idővel megtöltötte. Ha azután a bűz és az elszaporodó férgek a kunyhókat lakhatatlanokká tették, vagy ha véletlenségből tűz hamvasztotta el, a lakók elhagyták a régi helyet és a szomszédságba telepedtek le, honnét hasonló okból idővel az azalatt megtisztult régi helyre ismét visszakerültek s újra meg újra fölépítették kunyhóikat századokon keresztül úgy, hogy ily módon hatalmas halmok képződtek csupa hulladékból és szénrétegekből, melyeknek fölszíne, mint példáúl a tószegi pusztán, tíz vagy tíznél is több holdra terjed. A Tiszának évenkénti áradása gyakran elmossa az ily halmok egy-egy részét, s akkor látja az ember a sok réteget egymás fölött, néhol húsznál is többet. Számuk bizonyítja, hogy sok század múlt el, míg a halom mostani magasságára nőhetett, s hogy mily lassú volt a művelődés kifejlődése; mert a felsőbb rétegekben talált eszközök, ételhulladékok és cserepek alig különböznek azoktól, melyeket az alsóbb rétegekben találunk. A legfelsőbb rétegben egy későbbi kornak néhány maradványára is akadtunk, így a tószegi halmon népvándorláskori csont-csattra és arany fülbevalóra. A szegényes maradványokból azonban mégis alkothatunk az eredeti lakók kezdetleges műveltségéről némi fogalmat. Mint halászok és vadászok éltek azon emberek ; ezt bizonyítják a sűrűn található folyami kagylóhéjak rétegei, halpikkelyek a fazekakban, az átlyukgatott vadkan- agyarak, a medvefogak, az őz- és szarvascsontok, melyek mind föl vannak hasogatva, mert a velőt csak így lehetett belőlük kiszívni ; de közben-közben találunk megszenesedett búzát és kölest is, tehát ismerték már a földmívelést, de agyag bögréiket még korong nélkül készítették, s igen egyszerű módon, újjaik nyomásaival díszítették, néha fonott zsinórt is nyomtak az edény lágy agyagába. Ezek s a kis átlyukasztott agyagkorongok, melyek hol háló- sulyozókúl, hol a fonalak nehezékeűl szolgáltak a szövésnél, mutatják, hogy a nők ismerték a fonás, szövés és hálókötés mesterségét. Agyag-kláris és átfúrt szarvas- és vadkan-fogak díszítették nyakukat, sőt a művészet első csiráira is ráakadunk már ezen halmokban, agyagból kezdetlegesen alkotott, kis állat-alakokban, melyekben a kutyát, a disznót, a juhot, a szarvasmarhát,