Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

152 Az a divat, hogy főemberek hamvai fölé magas halmokat hányjanak, a népvándorlási korban ismét föléledt, mert több helyütt, például Mező- Berényben, ezekből ástak ki díszes arany női ékszereket és Herpályon egy nevezetes aranyozott ezüst pajzsdudort ponczczal kivert phantastikus alakokkal, melyek a hanyatló római iparművészet hatása alatt állott barbár- ság bélyegét viselik magukon. A geszterédi halomban néhány ezüst ékszert, egy csiszolt onyxkövet, egyszerű pajzsdudort és kardot ásatott ki báró Vécsey József. Százakra megy ezen halmok száma, melyeknek egy része föl van kutatva, de az eredmény a kincskeresők fáradságát csak a legritkább esetben jutalmazza, mert alig találnak egyebet bennök elkorhadt gerendáknál és rozsdás vaskampóknál, melyek azokat összetartották, és eltört hamv- vedreknél. Különösen feltűnő az öt nagy halom Glogovácz mellett Arad- megyében. Ezek nem voltak még felásva. Egyébiránt őskori bronzemléket is találtak az Alföldön történetesen, úgy szintén elásott kincseket. Ezek közt nevezetes a tamásfalvi Torontál- megyében, melyet 1871-ben ástak ki. Főbb részei négy szokatlan alakú tőr, két öv, három lándsacsúcs, számos karperecz, pikkely és tokos véső (celt). Még nevezetesebb a hajdú-böszörményi lelet, melynek rajzát első kötetünk 25. lapján közöltük. 1868-ban akadtak reá a mezei munkások, mikor főzés- hez gödröt ástak Horváth Ferencz kukoricza-földjén. Gál Mihály földbirtokos és Pápay Imre, a lelkész, fölküldték egy részét a Tudományos Akadémiának, mely azt a Nemzeti Múzeumnak adta át letéteményűl, jelesen négy kardot, egy nagy trébelt amphorát, három függőcsészét, egy bronz sisakot s egy másiknak a töredékét. Négy kard a debreczeni kollégium műgyűjteményébe került. Báró Graffenried, elébb az osztrák seregben kapitány, utóbb Buda- fokon megtelepedett buzgó régiségkedvelő, hat kardot s néhány töredéket szerzett meg a leletből, továbbá két nagy amphora fülét s egy pántot egy függőcsészéről. Az edények, a mint látszik, el voltak törve s több töre- dezett karddal együtt beolvasztattak, melyekből a lelő csengetyűket öntetett házához. Graflenried szerzeménye halála után vétel útján a Magyar Nemzeti Múzeumba került, a hol jelenleg ezen leletből tizenkét kard őriztetik; hír szerint azonban összesen huszonhat kardot találtak ottan. A lelet, a trébelt amphora és a csészék tanúsága szerint, a vas-kor első idejébe, az úgy nevezett hallstatti korszakba sorozandó, de a kardok formája egészen elüt a hallstattiakétól s megegyez azokéval, melyek nálunk találtatnak. Bronz- eszközeink még a vas-kor kezdetén is eltérnek egyszerűbb formáik által