Seite - 155 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

155 római sánczoknak szokták nevezni, s melyek mint ilyenek az 1848/9-iki hadjáratból is ismeretesek. A Tiszán túl Szabolcsmegyéből Tisza-Dobtól megy egy ilyen erődítés Hajdú, Bihar, Arad, Temes és Torontál megyéken keresztül s Kubin alatt a Dunáig ér. Másik ága Nagy-Várad felé s onnét le Új-Palánkára, s e kettő közt egy harmadik ága Sarkadtól Dézsánfalváig mutatható ki. Mind ezen erődítéseket az jellemzi, hogy egy oldalról sok helyütt hét-tíz méter magas a feltöltésük, ezek alatt pedig árok van, mely itt-ott gyakran Fokorui lelet. kilencz méter széles. Helyenként kapuk nyilnak a töltésen, de az őrtornyok- nak, melyek a római határ-vallumokat Német- és Angolországban jellemzik, itt semmi nyoma nincs. Az egész mű óriási, de kezdetleges. Minthogy az alföldi térség sohasem volt a rómaiak hatalmában, sőt a kereskedelem is inkább Pannónián és a felföldön keresztül találta útját a Balti-tenger partjaihoz, csak kivételesen akadunk a nagy térségen római ipar- művekre, agyag díszedényekre, bronzeszközökre és érmekre, de ez utóbbiak, mint a barbárföldön mindenütt, itt is csaknem kivétel nélkül kopottak, mert a kereskedők, kik a római birodalom határain kivűl lakó népekkel közle- kedtek, összeszedték azon pénzeket, melyek kopásuk miatt a római világban 20*