Seite - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

160 de, mint az ásatásokat vezető régész beszélte, az alapzatot nem ásathatta föl egészen, mivel nagy része a jelenlegi egyház alatt terült el; azonban az útcza alatt eső része is elegendő volt annak kimutatására, hogy az egykori székesegyház négytornyú erődített templom volt. Nyugati homlokzatán a két torony közt még az előudvar is föl volt ismerhető, mely az úgy nevezett egérfogót (Mausefalle) képezte, hol a netalán behatolt ellenséget, miután a le- és följáró kapurácsot mögötte leeresztették, a két toronyból könnyen megsemmisíthették. Az előcsarnokra következett egy elég szűk és rövid hosszanti hajó, mely félkörű apsisban végződött. Kereszthajója azonban nem volt, s már épen ez jellemzi a legrégibb magyar egyházakat. Ezen Szent István idejéből származó templom helyébe már a XIII. szá- zadban igen díszes románstilű egyház épült, melynek fölásott alapfalaiból és egyes fölfedezett építészeti részleteiből kiviláglik, hogy ezen egyház a legpompásabbak közé tartozott hazánkban, mert díszes tagozása, jelesen az oszlopfák mind fehér márványból voltak faragva, az oszloptövek vörös márványból, a templomfalak pedig zöldes trachytból épültek. A díszes tagozása maradványai, melyek, az építés idejét tekintve, finom műizlésről tesznek tanúságot, Haynald bibornok-érsek ajándékából a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Egy sírkő, mely a mostani székesegyház szentélyének külsején van befalazva, fenntartotta a kőfaragónak (lapicida), Ravesu Márton- nak, a nevét is. Henszlmann Imre kutatásai szerint e művész Burgundiából származott. Árpád-kori építészetünkre különben is nagyobb volt a franczia iskola befolyása, mint a németé. A török időkben ez a fényes egyház is tökéletesen elpusztúlt; a mostani templom rézsút metszi a réginek az alapfalait. Midőn 1868-ban a csanádi plébánia-templomot építeni kezdték, az alap- zat ásásánál különböző korú építkezési maradványokra akadtak, ú. m. egy ó-keresztény baptisterium romjaira, román és csúcsíves stilű oszlopfőkre és egy nagy kőkoporsóra, melynek nincs ugyan semmi fölirata, de egy olyan byzanczi kereszt díszíti, minőt Konstantinápolyban a császárok kőkoporsóin találunk. Henszlmann Imre e kőkoporsó korát a XI. századba véli tehetni, s nem tartja valószínűtlennek, hogy e koporsóba Szent Gellértet temették hajdan. Festői látványt nyújtanak az aracsi benczés templom romjai a torontáli síkságon, távol minden helységtől. Mivel itt is hiányzott a kőanyag: a