Seite - 161 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

161 templom falait téglából építették még a tatárjárás előtt, csak a díszes tago- zások készültek kőből, meg a pilléreket borították be kőtáblákkal. A templom legnagyobb része már a törökök alatt elpusztult, de azt mondják, hogy a rom 1863 előtt még sokkal jobb karban volt ; akkor azonban deczember 13-dikán Lucza napján egy rendkívüli szélvész mind a mellékhajó falait, mind a torony felső részét ledöntötte; most a rom elkerülhetetlen teljes elpusztulása felé közeleg. Igen nevezetes Pestmegyében az ócsai református templom, mely a román Ízlésből a csúcsíves stílbe való átmenetnek hazánkban egyik legjele- sebb példánya. Szembeötlő hatalmas kereszthajója, mely kimagasló orom- falaival, továbbá a nyugati homlokzaton levő ikertornyaival az épülettömeget megosztva, tetszetősen csoportosítja. Alaprajzának sajátsága a sokszögű záró- dású fő- és mellékszentélyek között üresen maradott sikátorszerű tér, a mi hazai architektúránkban igen ritkán fordúl elő. Míg a szentély idoma hatá- rozottan csúcsíves tervezető : addig az egész épületet a román stilt jellemző félköríves díszítmény futja körűi. Hasonlóképen román szabásúak a keskeny ablakok és a zömök tornyok, melyeket emeletenkint a félköríves díszítmény élénkít. Főbejárata nem a nyugati homlokzaton, hanem a déli mellékhajó falába van törve csinos béllésével és félkörívbe foglalt tympanonjával. E portale részletei a leggondosabban vannak rajzolva és kifaragva. Hasonló kapuja volt az éjszaki oldalon is, de ezt később befalazták. Az ócsai templomot a Francziaországból hazánkba telepedett prémontreiek a XIII. század első felében építették. Még ma is oly jó karban van, hogy érdemes lenne az Alföld e figyelemre méltó műemlékét stílszerűen helyreállítani. Régi csúcsíves és renaissance stilű nevezetesebb épület vagy rom nem maradt fönn az Alföldön sehol. A reformáczió elterjedése hirtelen fölszaporította a templomok számát e nagy síkságon is. Ezek közt művészi alkotások nem igen találhatók ma sem. Ügy látszik, az Alföld törzsökös magyarsága inkább a tornyokra fordította figyelmét, melyeket rendesen magasra emeltek, s igen díszes nyúlánk tetőkkel láttak el. Szerette a szem e végtelen síkságon a messze ellátszó sugár tornyokat, mint megannyi tájékoztató árboczokat; de egy- szersmind hasznossági czélokat is fűztek hozzájok: békében közbiztonsági, háborúban az ellenség közeledtére vigyázó őrszemet helyeztek el a torony- ban, melynek derekán vagy felső emeletén rendesen erkély fut köröskörűi, hogy az őrszem minden irányban akadálytalanúl elláthasson, s szükség esetén M. 21